A korábban megjelent telepítési tájékoztató után most a leadott napijegy-szelvények számítógépes feldolgozásának végleges eredményét közöljük, bízva abban, hogy érdemes elgondolkozni az adatokon....

A tározón regisztrált 7345 nem tagi jogcímû vendégnapból 6121 db olyan napijegy adatait dolgoztam fel, mely a „normál” horgászathoz kapcsolódott, azaz nem verseny- vagy rekordhorgászati célból került megvásárlásra. A kiváltók 87,27%-a hibátlanul töltötte ki és adta le a szelvényt, köszönet érte!

Meglepő volt az év egészére számított fogási biztonság, azaz 1000 db napijegyesből 758-nál volt értékelhető fogás. Májustól szeptemberig még jobb a helyzet, ugyanis e mutató ekkor a 90%-os határ környékén található. A realizált fogást felmutató napijegyesek 91%-a ún. nemeshalat is fel tud mutatni a zsákmányában.

Érdekes a halat tudatosan nem megtartók arányának növekedése is, ők a halmozott forgalom 12%-os hányadát képviselik, beleértve a versenysport és a C&R híveit is.

Mindezen adatok okán – és ez lehet, hogy sokaknak meglepő – a vendégforgalom (és –bevétel) döntő hányadát Maconkán is a jó értelemben vett átlagos horgászok adják, akik családostul szeretnek pihenni-szórakozni rendezett körülmények között, és ha fognak egy-két szebb (elvihető) halat, akkor azt a nap végén szívesen el is viszik, s vélhetően egészséges és jóízû étekként később el is fogyasztják azt. Ez szerintem teljesen természetes folyamat.

Meg kell jegyezni itt azonban azt is, hogy a sikeres versenyek, a valós információkat tartalmazó egyéb cikkek és filmek jó hírverők, de a statisztika szerint ez csak az első látogatásig igaz. Innen a személyes benyomások, a megtapasztalás elemei viszik a prímet. Büszkék vagyunk rá, hogy vendégkörünk döntő része visszatérő látogató, akik a jelek szerint szívesen adják tovább élményeiket barátaiknak, ismerőseiknek, így növelve a „stabil” horgászaink számát – idén 77,42%-al!

Örömmel említem meg azt is, hogy a renitens, szabályszegő vendégek száma elenyésző, 1000 főből 4 horgász ellen kényszerülünk intézkedésre. Tény, hogy közrejátszik a dologban az is, hogy az itteni szigorúságnak országos „híre van”, de ennek ellenére elgondolkodtató, hogy ez a „hangos” kisebbség mennyi ember kedvét, nyugodt pihenését ronthatja el – szerencsére csak ideiglenesen. A nagy többség tehát becsületes horgász, aki jogosan várhatja el, hogy nyugodtan hódolhasson szenvedélyének. Értük, s nem ellenük kell a horgászati szabályokat is alakítani, de nem hagyható figyelmen kívül, hogy a törvényekhez hasonlóan a túlszabályozottság pont a tudatos szabályszegők és kiskapu-keresők elleni védekezés kényszerû mellékterméke…

2005-ben összesen 17557 kg halat vittek el a napijegyesek, ez 104,13%-al több a tavalyinál. Az összmennyiség 80,86%-a ponty, azaz 14197 kg és 6389 db, melyek átlagsúlya így 2,222 kg/db volt. Ezen túl részükről időlegesen 4 tonna rekordponty is zsákmányul esett az 5-15 kg/db mezőben. Érdekesség, hogy a legnagyobb elvihető, azaz 60 cm-nél rövidebb ponty elérte a 8 kg-ot, az átlag 6,0-6,5 kg-al szemben. Az elvitt pontyok közel 2/3-os többsége pikkelyes volt, őket a nyurga, majd a tükrös követte. A rekordpontyoknál fordított a helyzet, ítt tükrös, tő, nyurga, koi (rájuk teljes a tilalom) a gyakorisági sorrend.

A dobogón második helyen a keszegfélék állnak, általában többségi dévér, karika, bodorka összetétellel. Őket sokszor nem viszik el, de az 1-3 kg-os dévéreknél (sajnos) már igen ritka a visszaengedés gesztusa, ezt jól látjuk a nagy-tározói rekordfogások alakulásából is.… Az elvitel jelen esetben 2267 kg-ot jelentett.

Idén 3. a süllő, 1,848 kg/db átlaggal, a „hagyományos bronzérmes” csukát (1,879 kg/db) megelőzve. Kicsit itt is csalóka a kép, mert a süllő jóval nagyobb arányban elviteli hallá válik, mint a csuka. Ha pedig ide vennénk a védelem alatt álló 75 cm feletti kifogott krokodilokat is, vastagon fordított lenne a helyezés.

Meglepő az amur ötödik helye és alacsony átlagsúlya (3,538 kg/db), mert legalább 350 mázsa úszkál a vízben, 6-8 kg-os átlaggal. Kevesen horgásznak nálunk célzottan amurra, pedig talán megérné… Hatodik a nagy siker arató, mindenre kap(hat)ó lénai tok (1,731 kg/db), és csak 7. a nálunk külön regisztrálandó ezüstkárász (0,625 kg/db).

Újabb nagy „szünettel” 8. a compó (0,659 kg/db), remélhetőleg a kedvenc haldoktoraimat sokan meg is kímélik! Kilencedik a márna (1,750 kg/db), melynek számos egyede a pontyra való megalapozott várakozásnak köszönheti visszaengedését, de egy részük „érdekes pontyként” máshová kerül beírásra. A horgászok 90%-a nem látott még élőben / nem fogott márnát! Tizedik a harcsa, 5,800 kg-os átlagsúllyal.

A következő csoport éllovasa a balin (3,400 kg/db), majd a véletlenszerûen is ritkán akadó 6,500 kg/db átlagot adó busa (ugye, ha tényleg nincs gereblyézés…), illetve a kecsege (1,222 kg/db) következik, ami először sokszor tok a papíron, és viszont… Végül az értékelhető elviteli fogási sort 14. helyen az angolna zárja, és 15. lenne a szintén teljes tilalom alatt álló fekete sügér.

Végül összegezve egy halelviteli célú 2750 Ft-os maconkai napijegyre 2005-ben 3,318 kg fogás, illetve 1,340 db nemeshal jutott, ide számítva a nullázó horgászokat is. Egy jegy esetében tovább bontva a tartalmat az elvitt hal beszerzési minimum-átlagértéke 1535 Ft, a halőrzés és környezetfenntartás, valamint az infrastruktúra fenntartási költsége 965 Ft, a pályázati önrészre fordítandó elvi nyereségtartalom pedig 250 Ft, azaz mindössze 9,5%. Ha pl. a megvásárolt kiegészítő-szelvényeket is behalmozzuk, akkor is csak 15% ugyanez a mutató, így bizton állítható, hogy horgászbarát árakat találunk a lehetőségekhez képest!

Erre törekszünk a jövőben is, mivel vendég- és tagi táborunk szó szerint magának építi a jövőt, a fenntartható fejlődést, a megnyugtató halgazdagságot.