Tagi fogások feldolgozása, 2005 I. rész

Ígéretemhez híven tovább folytatom a maconkai horgászidény valós adatainak közlését. A telepítési tájékoztató (lsd. „maconka” fórum/1012. sz. hozzászólásom), majd a vendégforgalom fogási adatainak feldolgozása (maconka/gyorshírek/2005.12.20.) után most a tagok eredményeinek teljes számítógépes feldolgozása került sorra.

A BSHE teljes taglétszáma 801 fő volt 2005.XII.31-én, ebből 10 külföldi, 6 ún. jogfenntartó, és 246 gyermek. Így a további statisztikai alapszám 539 fő, mint a BSHE magyar felnőtt és ifi tagjainak összessége. A naplók végül a 489 magyar felnőtt tag közül 487, az 50 magyar ifi tag közül pedig 49 fő esetében érkeztek be. Ennek összege, azaz 536 fő adja meg a továbbiakban az éves 1 főre jutó fogás alapját. A gyermekek esetében az éves tendenciáknak megfelelően jóval rosszabb a visszaérkezési szám, ez a tavalyi évre 115 db volt a 01.05-i zárási határidőig. Az viszont jól érzékelhető, hogy a speciális, több adat rögzítését megkívánó BSHE fogási naplók kitöltése a tagok esetében is évről-évre pontosabb, ezúton is köszönet érte!

A tagok összfogása 2005-ben 30573 kg volt, ebből a hazai vízen 30137 kg hal került ki, ami igen magas, 98,6%-os arányt jelent. Úgy látszik, azért a jó vízhez könnyebb hûségesnek lenni… Az 1 főre jutó fogás 57,04 kg/fő/év lett, és ha arra gondolunk, hogy vannak halat el nem vivő tagok, és csökkentett évi kvótára jogosult ifik, ún. kedvezményezett (egy botos) engedéllyel rendelkező hölgyek és nyugdíjasok is a csapatban, akkor bizony még szebb lehet a kép. E mutató negyedik éve a megyei legjobb Nógrád esetében, és az országos összevetés élmezőnyébe is helyezi a víztározót.

Egy „átlagos” tag Maconkáról kb. 20-22 pontyot, és mellette néhány ragadozót, pár kg keszeget és kárászt visz el évente. A legjobbak (?) a 30 ponty+amúr+márna, ill. a 20 ragadozó és tokféle fő kategóriák teljes kitöltésével, valamint az engedélyezett 50 kg/év ún. fehérhal elvitelével 250 kg körüli eredményt realizáltak, ami már nem egy család halfogyasztási kategóriája. Egy ilyen éves zsákmány értéke meghaladhatja a 200.000 Ft-ot, a 27.500 Ft-os éves jegy áráért cserébe… 37-en 100 kg felett, 25-en pedig elviteli fogás nélkül zárták a tavalyi horgászévet.

A teljes maconkai tagi fogás 84,4%-a, azaz 25439 kg és 10896 db a ponty, a magyar horgászat alfája és omegája. Csak lassan, évi 1-3% mozgással tudjuk ezt a tendenciát lefelé szorítani, komoly anyagi ráfordítással erősítve az állomány sokszínûségét. Az elvitt ponty átlagsúlya 2,335 kg/db volt 2005-ben, ez pár dkg-os növekményt jelent 2004-hez viszonyítva. A tömegre legtöbb pontyot júliusban (4837 kg/ 1841 db, 19,01%/évi fogás=100%), illetve májusban (4187 kg/ 1981 db, 16,46%/évi fogás=100%) fogták ki, ezután a rangsor június, április, augusztus, majd komolyabb visszaesésekkel szeptember, október, november, március, december. Az adatokhoz megjegyzem, hogy ugye Maconkán nincs pontytilalom… A legnagyobb átlagsúly viszont augusztusban, a legkisebb decemberben és márciusban lett realizálva. Évek óta jól látható, hogy a kisebb pontyok hamarabb „indulnak” és később is vermelnek el, de csak kb. bő 2 hét az átlagos éves aktivitási eltérés. A nagy pontyok jellemző kapási időszaka az éjszaka, de pont a kánikulai időszakban (!) tapasztaltunk már többször déli aktivitást is.

A visszahelyezendő nagy pontyok számát jól jelzi, hogy a versenyeken 160 mázsa, a tagoknál pedig hasonló mennyiség kapta vissza a szabadságát, és ez 2-3000 példányt jelent! A komoly tározói halmennyiség ellenére évről-évre van érzékelhető súlygyarapodás, egy ősszel 8 kg-os ponty kora tavaszra közel 1 kg-ot is visszaeshet, de a következő őszre bizony már megközelíti a 10 kg-ot is!
A fogott elviteli pontyok többsége tőponty, a rekordoknál a tükrösök uralma jelentős. Legnehezebb a természetes vizekről származó (halászott) nyurgák visszafogása, esetükben pl. a tükröshöz viszonyítva 15% körüli a rögzített visszafogás. Érdekesség, hogy az egy évben többször (2-4 ismert eset/év) visszafogott pontyok sokszor azonos helyről kerülnek ki újra, de több óriás pontyot is ismerünk, „aki” még soha nem került 5 év alatt a horogra! A nyurgák kedvelik a sekélyebb, növényes részeket, és ez jellemző a koi pontyokra is. A pontyok csapathalak, a hasonló nagyságú példányok keresik egymás társaságát.

A továbbiakban a csuka és a süllő, az amur, majd a márna, kecsege és a lénai tok, valamint a keszeg- és kárászfélék, a compó, illetve a ritkább halkülönlegességek adatait fogom közölni. Remélem, mindenki talál bennük érdekességet!