Tagi fogások feldolgozása, 2005 II., befejező rész

Ha kissé későn is, de sikerült befejezni a maconkai horgászidény adatainak feldolgozását. Mentségemre szólhat, hogy 19455 db halat kellett egyedenként rögzíteni a rendszerben... A telepítési tájékoztató (lsd. „maconka” fórum/1012. sz. hozzászólásom), majd a vendégforgalom fogási adatainak feldolgozása (maconka/gyorshírek/2005.12.20.), valamint az összfogás és a pontos pontyos adatok (maconka/gyorshírek/2006.02.05.) után most az egyéb halak kerülnek virtuális terítékre.

A teljes maconkai tagi fogás 15,6%-a a pontyon kívüli produktum, ez – miként már megírtam – szerintem nagyon kevés. Az elmozdulás komoly anyagi ráfordítást (is) igényel, e célt erősítette az őszi több ezer ragadozó betelepítése is, amit következetesen folytatni szándékozunk.

A továbbiakban sorrendben tehát a csuka és a süllő, az amur, majd a márna, kecsege és a lénai tok, valamint a keszeg- és kárászfélék, a compó, illetve a ritkább ragadozók, halkülönlegességek adatait fogom közölni.

A csuka és a süllő esetében idén sem dőltek meg az eddigi 17 idény begyûjtött tapasztalatai. A 18. tározói horgászévben a süllő kerekedett felül, minden idők eddigi legjobb összeredményével, megelőzve az 1995. évet. Minden nagyobb vízen jellemző, hogy a két halfaj hullámzik egymáshoz viszonyítva az évek távlatában, és bizony egy relatíve kis rendszerben időnként komoly beavatkozás kell az egyensúly fenntartásához. A süllő egyértelmûen agresszívebb, és kedvezett neki a növényzet visszaszorulása is. Az átlagsúly 1,955 kg/db, a legjobb hónap az október. Egyre érdemesebb nyáron is (főleg éjjel) süllőre horgászni, de azért az éves fogás 65%-a még mindig a 3 őszi hónapé. A csuka a süllőhöz viszonyítva 58%-os fogási tömeget mutat, de ez csalóka szám, ui. főleg a tagok „válogatnak”, azaz a gasztronómiailag értékesebb süllőt viszik el a tározóból. Itt kell megemlíteni a nagy csukákat is, melyek viszont nem vihetőek el, de 8 kg feletti átlagsúlyukkal komoly tényezők a valós fogási palettán. Az elvitt csukák átlaga 2,111 kg/db, a legjobb hónap magasan szintén az október, itt a 3 őszi hónap 72%-ot (!) fed le az éves fogásból. Maradt viszont a fogváltás (?) szinte üres június-júliusa, és a hagyományosan legmagasabb augusztusi átlagsúly…

Az amur külön tanulmányt érdemelne. Kevesebb, mint a felére csökkent az összfogás, valamint lejjebb ment az átlagsúly (3,544 kg/db) is annak ellenére, hogy 20 kg feletti példányok is jól láthatóan élnek a területen, hektárszám rombolva a növényzetet. Maconkán meg kellene tanulni amurozni? A legjobb hónap egyre hagyományosabban a július, és mióta november 01-től nálunk amurfogási tilalom van (vége a gereblyézésnek…), helyreállt a normál, alapvetően vízhőmérséklet-függő fogási trend. Az első halak április vége felé, az utolsók – már a vermelőhelyen – október közepén jelentkeznek. Nagyon kíváncsi vagyok a következő évre!

A márna, a kecsege itt kuriózum, nem a tározó a tipikus életterük. Több év után viszont kimondható, hogy nem csak megmaradnak, gyarapodnak is, és már mindkét fajnál vannak igen komoly, 4-5 kg-os példányok. A márnánál jellemző az éjszakai fogás, és a nyári hónapok dominálnak annak ellenére, hogy én a szakirodalom alapján az őszi fogások sikerére tippeltem volna elsődlegesen. Az átlagsúly tiszteletreméltó, 2,322 kg/db. A kecsegénél hasonló a helyzet, de itt jobban „bejött” az őszi-tavaszi fogási trend. Az átlag 1,593 kg/db. Komoly figyelmet érdemel a lénai tok, mint kísérleti hal. Folyamatosan fogható, mindenhol, mindennel. Járőrözve keresi a táplálékot még a jég beálltákor is. Hihetetlen gyorsan gyarapodik, és szinte teljesen vissza is fogható. Jól bírja a meleget is. Az átlaga 1,706 kg/db volt, de a zárt rendszerben mûködő Rekord-tórészleten pont nekem volt szerencsém egy gumizott 8-as spiccbottal kifárasztani egy 6,15 kg-os példányt, amely fél év alatt legalább 3,5 kg-ot (!!!) gyarapodott. Több, mint érdekes ez a hal…

A keszegfélék fogása a telepítések alakulását jól követi, a kiló feletti dévéreket már nem nagyon dobják vissza a horgásztársak. A többségi (90%) dévérfogás után jön a karika, bodorka, jász, vörösszárnyú, domolykó összetétel. A legjobb hónap a június, az évi fogás 84%-a a májustól szeptember végéig terjedő időszak alatt realizálódik. Külön gyûjtjük az ezüstkárászt, itt még mindig a tavasz és az ősz a „jobb”, és a 0,756 kg/db átlag kedvező volt 2005-ben. A compó a telepítési nehézségek okán (nincs komoly beszerzési lehetőség) visszaszorult, az átlaga 0,656 kg/db volt tavaly. Itt a nyár nem mindig a csúcspont, vannak nagyon jó kora tavaszi és késő őszi időszakok is… A 25 cm-es mérethez legalább 4 év szükséges a haldoktornak. Becsüljük meg őket!

A ragadozók sorában hagyományosan bronzérmes a harcsa Maconkán, 6,862 kg/db az átlaga, és a nyári hónapok jellemeznék a fogását, ha nem lehetne megtalálni csónakból októberben azokat a csoportosulásokat, melyeket az első komolyabb lehûlések idéznek elő. Így viszont 50%-a az éves fogásnak szeptember második felétől október végéig, a helyi harcsatilalom kezdetéig (lsd. amur….) esik. A legnagyobb példányok 12-15 kg körüliek, az egy-két megmaradt régi óriáson kívül. Negyedik a balin, nálunk a küsz hiányában (több balin van, mint küsz a tározóban…) süllőként viselkedik és úgy is fogható, komoly, 3,375 kg/db átlag mellett. A legnagyobb példányok 8-9 kg körüliek, és nagyon rafináltak…. Balinra az ősz az ideális, de van egy kisebb tavaszi, májusi jó periódusa is. Az angolna itt inkább érdekesség, kiló körüli példányai áprilistól októberig kerülnek elő.

A véletlenszerû busák kabátban, a pergetőidény kezdetétől jellemzőek, 10,000 kg/db átlaggal, de 20 kg felettiek sem ritkák – a vízben, ugyanis a hatékony halőrzés bevezetése óta nincs kalapálás, és így a busafogás is a töredékére csökkent!

Figyeljük még az általános tilalom alatt álló fekete sügér, aranykárász, és kősüllő sorsát is a vízrendszerben. Úgy tûnik, megtalálták az életterüket, de önfenntartó állományt nem tudnak alkotni, sajnos ez a legtöbb halfajról már konstans módon kijelenthető. A fekete sügér 1 kg feletti példányai 4-5 nyarasak, viszont egy 60 dkg-os aranykárász minimum 10 éves! Egy áradás után a nyáron gyönyörû, 27/29 cm mérettel rendelkező halat adtak a napijegyesek a kezembe, öröm volt egy picit megnézni ezt a halat! Jó lenne, ha megmenekülhetnének! A kősüllőállomány esetében a telepített anyákon múlik, hogy gyökeret tud-e verni tartósan, jó hír, hogy volt már a szaporulatból származó visszafogás.

Kivonatosan ennyit szerettem volna jelezni a fogások tapasztalatairól. 2005-ben maconkai összfogási szinten a 474 mázsa telepítéssel szemben 477 mázsa fogás állt szemben, jól mutatva azt, hogy a jelenlegi eredmények fenntartása bizony folyamatos figyelmet és komoly invesztíciót igényel a jövő érdekében!

Remélem, sikerült egy kicsit elgondolkoztatnom azokat, akik szántak idejükből néhány percet az adatok megtekintésére. Jó lenne, ha egyszer eljutnánk oda, hogy a tógazdák mellett a haldorado-s olvasók is sok-sok vízről láthatnák a tendenciákat, megvitatva, érezve és talán átérezve természet (sokszor kétségbeesett) jelzéseit…