Az alábbi különleges grafikonon a Maconkai-víztározó napi vízállási értékei tanulmányozhatók, 1999.01.01-től 2013.12.31-ig. Jól láthatók a trendek, így az intenzív árhullámok, vagy a csapadékhiányos időszakok hatásai is.

A 2013. évről:

Januárban az új év már a téli maximális üzemvízszinten kezdődött. Az ismétlődő csapadékos és enyhébb periódusok hatására esőből, vagy az időnként a 25 cm-t is meghaladó hó lassú olvadásából naponta sok ezer köbméter friss víz érkezett, így jelentős mértékben cserélődött, frissült a tározó vízkészlete. Mivel végig vízfölösleg volt, így természetesen maximális nyitással ment a déli parti keringetés is. A hónapot végig jégborítás jellemezte, szabad vízfelületek csak a zsilipek közelében voltak.

Február hó első napjaiban egy kisebb árhullámról számolhatunk be, mivel a talaj felső rétege ekkorra már vízzel telítődött. Ezt követően a rendszeren folyamatosan jó vízhozam érkezett, így az elmúlt évekhez képest a vízcsere jóval intenzívebbé vált. A hónap végére pedig az eső és a hóolvadás együtt egy újabb, de még szintén kezelhető árhullámot idézett elő, melynek levonulása után az időközben bekövetkezett jégolvadásnak is köszönhetően immár a nyári üzemvízszint kerülhet tartásra, a horgászok nagy örömére!

A márciusi időszak szinte mindenben időjárási rekordokat hozott. Végig hideg, ráadásul sokszor havas volt az egész hónap és az elmúlt 100 év valószínûleg legtöbb csapadéka esett ebben az időszakban! Ez a folyamat a beindult mátrai hóolvadással együtt természetesen ismét egy kisebb, majd egy jelentősebb árhullámot is eredményezett, végül a hó végén az eddig példa nélküli eszközzel, azaz komoly előürítéssel készült a fel a tározó a várható újabb árhullámra. Itt említi meg a krónikás azt is, hogy a hó végén telepítésre került az Időkép együttmûködésével az új meteorológiai állomásunk.

Áprilisban a hó első napjai még a az előürítési próbákkal teltek kisebb árvíz kíséretében, de szerencsére a rekord hómennyiség okán félve várt mátrai olvadás vize kezelhető maradt. Ezt követően bő vízhozam, teljes keringetés és a KDV-VIZIG gesztusértékû, ívást segítő szinttartása volt a jellemző, azaz kicsit az üzemi maximum felett...

A május végig kiegyenlített, bő vízhozamot hozott, igaz, az időjárás viszont az esők és a hideg miatt sokszor nem volt kedvező a horgászoknak. A szinttartás továbbra is korrekt volt, így az ezévi szaporodás nem véletlenül az eddigi egyik legjobb a tórendszeren.

Júniusban folytatódott a kiegyenlített vízjárás, mivel a nagyobb, lokális felhőszakadások elkerülték a víztározó vízgyûjtőjét. Így a vízszint minimális mozgásokkal az üzemi maximum környékén maradt, mely tény roppant kedvezőnek tûnt a nyár további részére előretekintve is.

Júliusban minden megváltozott! A téli-tavaszi csapadékbőség hatása sajnos csak a hónap közepéig tartott ki. Ekkortól a már több hete tartó csapadékhiány és a százéves hőségrekordok együttes hatásaként folyamatos apadás indult be a rendszeren, mivel a tápláló patakok vízhozama drasztikusan lecsökkent.

Az augusztus pedig már közel 50 cm-es csökkenést hozott a rendszeren, mivel gyakorlatilag nem volt értékelhető csapadék, továbbá még mindig is él a hatósági kötelezés ellenére is a Mátraszelei-víztározó vízvisszatartása miatti vízpótlási probléma. E hónapban az előtározó szintje is az eddigi legalacsonyabb szintre került, mivel a déli tórendszer vízminőség-védelme érdekben a hó közepén szükség volt az áramoltatásra a vésztartalék vízkészlet terhére.

Szeptemberben egy-két esős nap kivételével folytatódott az aszályos időszak, de végül a hónap második harmadában - ezúttal már a végleges mûszaki megoldás reményében a nem mûködő mátraszelei mûtárgy átvágásával - újra sor kerülhetett a vízpótlásra, így a fő tározótér szintje 12 nap alatt 46 cm-t emelkedett! Ezen beavatkozással legalább 30-40 napnyi tartalékot kapott a rendszer, így már lényegesen nyugodtabban lehet várni a folytatást.

Az október meg is hozta a kívánt nyugalmat, ugyanakkor csapadékban továbbra sem bővelkedtünk. Így a hónap során az is eredmény volt, hogy gyakorlatilag stabilizálódott a vízpótlással megemelt vízszint, sőt a hó első harmadára a részleges lehalászás miatt kisvízre engedett előtározó visszatöltése is lassan megkezdődhetett.

Novemberben már nem volt gond a vízszintekkel, feltelt az előtározó, majd a hó végére - közel 5 hónap után - újra a nyári üzemi maximumra emelkedett a fő tározótér vízszintje is. Mindez közepesen csapadékos viszonyok között, mivel a szelei vízpótlási átvágás nyitott maradt. Paradox módon mikorra megtelt a tározótér, meg is kezdődött a téli üzemvízszintre történő apasztás, így a hó utolsó napját már ennek jegyében zártuk.

Az év utolsó hónapja csak abban hozott rendkívülit, hogy gyakorlatilag a hónap jelentős részében jégmentes volt a tórendszer, a vízszint pedig a téli üzemi szinthez a -2 - +6 cm-es szûk sávban maradt. A jövőre nézve már most aggasztó a csapadékhiány, s az év utolsó napján bizony hómentes a Mátra is...