Az alábbi különleges grafikonon a Maconkai-víztározó napi vízállási értékei tanulmányozhatók, 1999.01.01-től 2014.12.31-ig. Jól láthatók a trendek, így az intenzív árhullámok, vagy a csapadékhiányos időszakok hatásai is.

A 2014. évről:

Januárban minden a megszokott mederben ment, szó szerint. Így pár cm ingással a téli üzemi maximumon állt a vízszint, ráadásul az eddigi egyik legenyhébb téli időszaknak köszönhetően alig volt tartós jégborítás a tórendszeren. Egyetlen aggasztó momentum a kevés csapadék, tavaszra jelenleg így nincs is érdemi hótartalék a Mátrában.

A február nem hozott nagy eseményeket, de az átlagos csapadékmennyiségnek és a továbbra is igen enyhe időnek köszönhetően hosszú évek óta először február 18-ra a tározó szintje már elérte a nyári maximumot, ugyanis a teljes feltöltést jégmentes időszak esetén az üzemeltetési szabályzat a hónap közepétől már megengedi.

Márciusban a vízjárás végig kiegyenlített volt, igen ritkán fordul elő, hogy mindössze 1-2 cm-es a havi változás. A Zagyva vízhozamának köszönhetően a vízszintnél végig lehetett tartani az üzemi maximumot és egyben a teljes kapacitású vízkeringetést is. Egyetlen aggasztó előjel a csapadékhiány, március már száraznak volt mondható.

Az áprilisi időszakban folytatódott az egyenletes vízjárás, s szerencsére volt annyi csapadék is, hogy nem fokozódott tovább az aszály veszélye. Remélhetőleg a halak szaporodására is kedvező volt a tiszta, tartósan magas vízszint - de ez majd később derül ki mindenki számára...

Májusban az aranyat érő esőből volt bőven, így a rendszeren kisebb árhullámok is jelentkeztek, sőt a megelőzés keretében a hónap közepén sor került egy átmeneti, közel 50 cm-es előürítésre is. Ezt követően továbbra is a bő vízhozam és maximális üzemvízszint jellemezte a hónapot, okot adva a bizakodásra!

A június még döntően kiegyenlített vízjárást hozott, de az előtározón, majd a hónap utolsó napjaiban már a fő tározótérben is lassú apadás kezdődött, jelezve a csapadékhiányt. Bízunk a csapadék-utánpótlásban, persze a nyárhoz Maconkán is a napfény a legfontosabb kellék...

Júliusban a vízállást és a Zagyva vízhozamát tekintve a helyzet ideális maradt, még a hónap közepi legnagyobb csapadékhullám is csak 20 cm-es szintemelkedést jelentett. A fő tározótér és a déli tófüzér így végig az üzemi vízszinti maximum közelében maradt.

Az augusztusi hónap az utóbbi 10 év legmagasabb, végig kiegyenlített vízállását hozta, a sorra beérkező kisebb csapadékhullámok a Zagyva folyamatos vízellátását szinte menetrendszerûen biztosították, így nem volt akadálya a tórendszeren belüli keringetésnek és az alvízi, hasznosítási célú továbbengedésnek sem.

Szeptemberben is minden ideálisan alakult, mindössze egy kisebb, az előrejelzett jelentős csapadék okán végrehajtott átmeneti vízügyi elürítés jelentett eseményt.

Az októberi hónap még a szeptemberinél is kiegyenlítettebb vízjárást hozott, gyakorlatilag végig a maximumon maradt a rendszer, s a Zagyva vízhozama a folyamatos frissítést is biztosította.

Novemberben a helyzet az októberihez képest változatlan, így végig ideális volt a vízszint, s a hónap utolsó napjaiban jégmentes vízen kezdődött meg a téli üzemvíz-szintre történő fokozatos beállítás.

Az év utolsó hónapja is rendkívüli esemény nélkül telt el, kiegyenlített vízszint, részleges jégborítás zárta ezt a még sokáig emlegetett, igen kedvező vízjárású évet.