Írások

A már hagyományos, IX. Maconka – K-Karp – Mosella Nemzetközi Bojlis Kupa néven 2007.08.28-09.01-ig került lebonyolításra hat nemzet (román, szerb, macedón, német, szlovák, magyar) csapatainak részvételével a hagyományos 100 órás nemzetközi bojlis verseny. A kedvezőtlen előjelek ellenére a végül a verseny, valamint a víztározó halállománya is egyaránt bebizonyította, hogy nem véletlenül képviselik a valódi élvonalat Magyarországon!

Az ilyenre szokták mondani, hogy erre nem gondoltam! Nem számíthattak a szervezők arra, hogy a nevezőknek nem csak egymással, de a rekordhőséggel is meg kell küzdeniük. Nem számíthattak a versenyzők arra, hogy a már ismert nevek közt egy eddig ismeretlen név megtréfálja őket. És nem számítottak arra sem, hogy az amur céltudatos horgászatára nagyobb figyelmet kellett volna szentelni.

A maconkai versenynaptár kora tavasztól késő őszig szinte minden szakágban évről-évre rangos versenyek sorát tudja felmutatni, hála a terület adottságainak és sokszínû halállományának, valamint a támogatóknak is. Ezen megmérettetések szigorú szabályokkal és követelményekkel rendelkeznek, és bizony szinte lehetetlen rajtuk egy jó értelemben vett „átlagos” horgásznak díjazott helyezést elérni. Bár - mint tudjuk - a szerencse e sportágban különösen nem elhanyagolható... További probléma, hogy igen nehéz beférni is e zárt, vagy meghívásos versenyekre, illetve a siker reményében a jelentkezésnek már akár hetekkel korábban meg kell történnie.

Sok-sok fotó készült, amelyek megpróbálják visszaadni a nem hétköznapi esemény fantasztikus hangulatát, és legizgalmasabb perceit. Számos szép hal, izgalmas fárasztások és a csodálatos Maconkai-víztározó tárul elénk a képeken. Jó ezeket végig lapozgatni… Miközben nyugodt szívvel ajánljuk azoknak is, akik nem voltak részesei a versenynek. Az összes fotó letölthető tömörített formátumban az oldal alján található linkről. Természetesen a részletes eredményekben is bárki kedvére csemegézhet!

50 csapat, kereken 100 kiváló feederspecialistája mérte össze tudását és szerencséjét az idei Feederbotos Kupán. A verseny nagy létszámával, egyedi szabályaival, nem hétköznapi fogásival és kiemelkedő díjazásával az évek folyamán nem csak hazánkban, hanem a környező országokban is komoly hírnévre tett szert. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ebben az évben 8, neves versenyzőket felsorakoztató szlovák csapat érkezett. Mint később kiderült, szlovák horgászbarátaink nagyon eredményesen ûzik a feedertechnikát!

Május 08-12-ig már a nyolcadik alkalommal került megrendezésre a Maconkai-víztározón az a 100 órás nemzetközi bojlis verseny, ahol az elvárt halbőség, a bevált szabályok, valamint a kiélezett küzdelem szinte alaprecept a színvonalas mezőny folyamatos jelenléte mellett. Idén extra időjárási körülmények, viharos szél, időjárási frontok sora tette próbára a halakat és a horgászokat. Mégis örömmel jelenthetem: a helyzet nem változott!

Ősszel a pontyok felhalmozott zsírtömege a tél előrehaladtával és végül a tavasz beköszöntével lassan „elkopik”, kénytelenek lesznek a szép idő beálltával – és a lassan eljövő nászukra is gondolva – energiát gyûjteni maguknak. Ezen az enyhe télen a kisebb méretû pontyokból könnyedén tudtunk fogni, de a nagy pontyok megfogásának ideje most jött igazán el, mert ezek arányosan nagyobb felhalmozott zsírtömege mostanra kezd elfogyni. Éppen ezért most vettem elő feederbotomat, hogy finomabb szereléssel végre kapásra késztessem a nagyobb pontyokat.

Egy közös ismerősünk által összehozott a sors Ferenccel, aki szintén elkötelezett híve a sporthorgászatnak. Különös találkozás volt a miénk. A reggeli órákban őrült tempót kellett diktálnom, hogy a fővárosi forgatagban a megbeszélt helyszínre érkezzek. Ritkán előfordul, de nem szeretek késni. Nem illendő, főként az első alkalommal. Adrenalinszintem a fellegekben járt. Az akciófilmekből ismerős autós üldözések élő résztvevőjeként, testi épségemet is kockáztatva érkeztem meg.

A Maconkai-víztározó és vízrendszer toronymagasan kiemelkedik a hazánkban ismert horgásztavak közül. Olyan igazi színfolt, amely nagyon sok dolognak köszönheti ismertségét és népszerûségét. Az elmúlt években a példátlan, szinte egyedülálló munka gyümölcseként egy igazi horgászparadicsommá alakították a vízterületet. Tavaly mind a horgászturizmus, mind pedig a versenysport területén tovább öregbítette hírnevét Maconka. Dérer Istvánnal, a horgászegyesület elnökével folytatott beszélgetésem során nagyon sok lényeges dolog került górcső alá. A cikk végigolvasása után sokakban felvetődhet a gondolat, hogy az írás címe a következő is lehetne: „A jelen lehetőségei – a jövő értékei.”

Lehet, hogy kicsit furcsán hangzik a cikk címe, de rögtön próbálom is megmagyarázni. A napi fogási statisztika, a lebonyolított versenyek és a halőrök beszámolói segítségével több szemszögből vizsgáltam meg a jelenleg is gőzerővel pörgő tárgyi főszezon aktualitása okán a rablóhalazás általános tapasztalatait. Tény, hogy más-más módon közelít az emberfia a témához sportos pergetőhorgászként, megszállott nagyhal-vadászként, vagy – szerintem abszolút nem szégyen ez sem – „csak” olyan egyszerû horgászként, aki szívesen ül a konyhaasztal mellett is egy általa fogott hal társaságában… A tógazdai, illetve a versenyszervezői oldal már a másik aspektus, de a két vonulatnak több dologban is találkoznia kell. Ilyen például a halak tisztelete, a reális szabályozás, vagy az objektív értékelés igénye. Ha mélyebbre ásunk, egyre több a feltárható összefüggés. Mivel egy kicsit minden vonulatban érintett vagyok, íme tehát néhány – szubjektív elemeket is tartalmazó – rangsorolás és kapcsolt felvetés, természetesen a teljesség legcsekélyebb igénye nélkül!

Hatvan mindenre elszánt pergető horgász, novemberi reggel a Maconkai tározó partján. Hogy mi lesz ebből? Természetesen a Balzer Kupa 2006-os döntője. Az elődöntők ellentmondásos időjárásaiból most a szebbik mutatta magát ezen a reggelen. Megkímélve ezzel a versenyzőket a plusz megpróbáltatásoktól. Így ideális körülmények közt küzdhettek meg egymással a végső győzelemre áhítozó pergető párosok.

Magyarország egyik legnépszerûbb pergetőversenyére az idén is 1 nap alatt betelt a jelentkezési létszám. A csapatok fele a szombati, fele a vasárnapi selejtezőn próbálhatta ki magát. Ha csak a számokat nézzük, hasonló eredményességgel. De micsoda különbség volt a valóságban a két nap között!

Vajon milyen az ideális időjárás egy pergető versenyre? Az előrejelzés hidegfrontot ígért a verseny idejére. Ez a ragadozók kapókedvére igencsak pozitívan tud hatni. Na de a vele járó viharos szél már korántsem vetített annyira vidám képet a horgászok számára. Szerencsére azonban a meteorológusok ismét tévedtek egy kicsit, és Maconka a már megszokott ködös reggellel várta a versenyre érkező negyvenegy párost.

Ismét elkezdődött végre a pergető versenyek sora, melyet az OB első fordulója nyitott Maconkán. Talán mondanom sem kellene, Adriánnal ismét nekivágtunk ennek a versenyévadnak. Megmondom őszintén, titkon szeretnénk ismét megnyerni az OB-t, főleg azért, mivel duplázni eddig még senkinek nem sikerült! Ez szép is lenne, ha másik harmincegy páros nem gondolná úgy, hogy bizony ők is szeretnék megnyerni az ez évi bajnokságot.

Eddig azt hittem, hogy ha az ember valamilyen ködös lelki defektus hatására, vagy hirtelen felindulásból egy ógörög drámai eposz szerkezetét akarná egy mai korban lezajlott horgászverseny beszámolójára adoptálni, akkor PR alapon is komoly kihívásokkal küzdve, szinte folyamatosan füllentgetnie kellene. Megjegyzem, már olvastam valahol hasonló mûveket… Illetve ha a krónikás mégis maradna a realitások talaján, akkor pedig szinte lehetetlen lenne a dolga, hiszen csak a végzetes fordulatok és a valószínûtlen történések mitikus keveredéséből kellene építkeznie, ha azok egyáltalán bekövetkeznek. Másrészt viszont jól tudtam, hogy eddig is minden 100 órás maconkai bojlis verseny fokozott izgalmakat hozott, ahol a csapatoknak a siker érdekében akár többször is 19-re kellett újabb lapokat húznia. Nos: A nyárvégi parádén a 98. órában dőlt meg világcsúcsként a Kupák eddigi abszolút összsúly-rekordja, a 99.-ben a legnagyobb hal rekordja, majd a 99,5 órai állapotban a 400 kg feletti csapatátlag-álomhatár, végül az utolsó másodpercben változott az első hely sorsa! Hát nem hihetetlen? Remélem jól vagyok, és azért mégis versenybeszámolót írok a következőkben…

Idén augusztus 19-20-án, másodszor került sor a maconkai 24 órás horgászversenyre. Egy fajsúlyos versenysorozat indításához, majd súlyának, hitelének, azaz jövőjének megalapozásához számos körülmény szükséges. Ezek közül első lépésként lényeges a jó és egyben a helyi viszonyokra is adoptálható ötlet és szabályzat. Ezután jön a célnak megfelelő halállomány, illetve infrastruktúra, de még ez is kevés, ha tetszőleges ok folytán nem biztosítható a remek versenyzők jelenléte. Ha mindez összejön, akkor már szinte magától jönnek az eredmények, persze ha a halak is éppen így gondolják. Mivel ismét megtörtént minden pozitív tárgyi dolog, így egy biztos: folytatása következik!

Most végre egyénileg is összemérhették tudásukat a hazai feederbotos horgászok. Sokan mondhatnák: hiszen eddig is volt már számukra verseny, sőt egyre több helyen rendeznek a Haldorádó feederversenyek mintájára megmérettetéseket. De most, a verseny után, biztosan állíthatom, hogy ilyen még nem volt! Több volt ez egyszerû versenynél, hiszen részt vett a versenyen a hazai feederhorgászok java. Továbbá most nem volt sekély és mély rész, itt azonos feltételek mellett, kétszer is bizonyítani kellett.

A maconkai versenynaptár minden „mûfajban” évről-évre rangos versenyek sorát tudja felmutatni, hála a terület adottságainak és halállományának, melyek számos más tényezővel együtt már világcsúcsokat is eredményeztek. Ezeken a megmérettetéseken viszont a profik mellett már szinte lehetetlen egy jó értelemben vett átlagos horgásznak díjazott helyezést elérni, bár - mint tudjuk - a szerencse e sportágban különösen nem elhanyagolható. További probléma, hogy igen nehéz beférni a zárt, vagy meghívásos versenyekre, illetve a siker reményében a jelentkezésnek már akár hetekkel korábban meg kell történnie. Nos, maradt kivétel Maconkán is! Ez a (VIII.) Nógrád Megyei Hírlap-Grátisz-BSHE Tóparti Randevú és Kupa. Tekintsünk vissza az ezévi versenyre, hátha ez a fajta verzió a nagy szakmai tanulságok levonása nélkül is többeknek érdekes lehet…