Az alábbi különleges grafikonon a Maconkai-víztározó napi vízállási értékei tanulmányozhatók, 1999.01.01-től 2011.12.31-ig. Jól láthatók a trendek, így az intenzív árhullámok, vagy a csapadékhiányos időszakok hatásai is.

A 2011. évről:

Az első hónapban kisebb vízszint-ingadozásokról és tartós jégborításról lehetett beszámolni. Maga a jég viszont bizonytalan volt, mert a lékhorgászathoz biztonságos vastagságot legfeljebb pár napra érte el.

A februárt ezúttal a beállt vízszint és a tartós jégborítás jellemezte.

Márciusban a vízhozam abszolut rendben volt, de a hónap döntő részében a zsilipépítések befejezése még kisvizet igényelt és ezt csak egy kisebb árhullám írta 1 napra felül. A hó végén látható magas vízszint viszont szintén nem csapadék eredménye, hanem a hajós kotrás felső szakaszon történő befejezéséhez szükséges nagyobb víz biztosításának eredménye.

Az április kisebb, könnyen kezelhető vízszintemelkedésekkel, nyugodt körülmények között telt el, a víztartás a hajós kotrás igényeihez alkalmazkodott.

A május a fejlesztési beruházás utolsó hónapja volt. Ezért statikusan magas maradt a vízszint (510 cm) és a minimális csapadék, de emellett az altalaj meglévő tartalékai okán a mégis kedvező vízhozam is segített ennek a célnak az elérésében.

Júniusban a hónap közepére be lett állítva a megszokott üzemvízszint, így mostantól már döntően a természet szabályai szerint változik a vízállás újra. A csapadék mennyisége ismét alacsony volt, így ez a trend - változatlansága esetén - a következő hónapokban már kihathat a tározó vízállására.

A július megcáfolta az előző hónap kapcsán leírt előrejelzést, mert ismét csapadékosabbra fordult az időjárás. Ennek következményeként nagyobb ingadozások nélkül és nagyarányú vízkészlet-cserélődés mellett tartósan az üzemvízen maradt a víztározó, mely folyamat optimális volt a vízminőség és így a halak szempontjából.

Augusztusban a hó végi rekord-forróságig optimális volt a vízszint, majd a tartóssá vált csapadékhiánynak \"köszönhetően\" fokozatos apadás indult be a rendszeren.

A szeptember már a tartós aszály jegyében telt el, így a Zagyva vízpótlásának hiányában az ivóvízhez szükséges nyersvíz-kivétel egy-egy meleg napon 2 cm-rel csökkenti tovább a tározó vízszintjét.

Októberben is csak kisebb esők érkeztek, így a hónap közepéig tovább csökkent a vízszint. Ezt követően viszont (kellemes meglepetésként) stagnálás, majd a hó végére már pár cm-es emelkedés volt mérhető, továbbá újra megtelt az előtározó és megfelelő mennyiséggel megy a déli vízkeringetés is.

A november szintén csapadék nélkül telt el. Ennek ellenére a mátrai patakok vízhozama a lecsökkent párolgásnak is köszönhetően már jobban eljutott a tározóhoz, így a lassú, de folyamatos emelkedés folytatódott, sőt a hó végére a vízszint már megközelítette a téli üzemvízszintre engedélyezett maximumot.

Decemberben nyugodt vízjárásról, a téli üzemvízszint biztonságos tartásáról tudtunk beszámolni.

2012: Folytatása következik!