A beszámoló alcíme akár az is lehetne, hogy: "Egy abszolút sikeres kísérlet története...". Hazánkban egyre népszerûbbek a bojlis versenyek. Palotásról és Háromfáról már régóta tudunk. A jó példa ragadós, és Maconkán is kedvet kaptak egy ilyen jellegû verseny megrendezésére. Nem túlzás, hogy az ország e "mûfajban" érintett közvéleménye és a tágabb horgászközönség is felkapta a fejét a verseny kezdeményezésére, de az igazi meglepetés még hátra volt! A később ismertté vált fogási eredményekre nem véletlenül büszkék a helyiek. A verseny (is) ékesen bizonyította, Maconkán van hal bőven! A miértekről és a hogyanokról, továbbá magáról a rendezvényről kérdeztük Dérer Istvánt, a BBHE elnökét.
Én nem tartozom a bojlis horgászok táborába, de több szempontból is érdekelt egy ilyen rendezvény lebonyolítása, mellyel teljessé tehettük a meglévő maconkai versenypalettát. A Maconkai-víztározó, ilyen irányú megmérettetése más nagy versenyekkel szemben, önmagában is fair dolog, de megítélésem szerint az a cél emelendő ki első helyen, hogy a szervezőkkel együtt próbát tettünk e verseny még sportszerûbb és nagyobb esélyegyenlőséget biztosító lebonyolítására. Ezen elgondolásunkban támogatott a Magyar Országos Horgász Szövetség is, így az Országos Horgászrend szabályait is adoptáltuk a versenyen, az ismert nemzetközi versenyszabályok specialitásainak figyelembe vételével. Fontos volt továbbá, hogy egy ilyen verseny fogásainak számítógépes regisztrálása akár egy több százezer forintos korfás halfaunisztikai felmérést is helyettesíthet, ha a minta nagysága megfelelő. Végül nem utolsó szempont, hogy az egyesület anyagilag sem jár rosszul a lebonyolítással, és a verseny bevételét, előre ismert arányban extra halasításra tudjuk fordítani.
A bojlis hagyományokhoz híven és a fokozott igénybevétel miatt a verseny csapatverseny volt, és konkrétan szeptember 08-12-ig került lebonyolításra, összesen 93 órás tiszta versenyidővel. Lényegi változás, hogy a 2 fős csapatoknak csak 2-2 bot állt rendelkezésre, és a behordás, valamint a csónak etetés vagy fárasztás tiltott volt a verseny teljes időtartama alatt. A tározón azonos feltételeket biztosító szektorokat, azon belül rajthelyeket jelöltünk ki, és a sorsolás után, mindössze 2 óra felkészülési idő állt rendelkezésre a versenyzőknek: a konkrét horgászhelyek megtalálására, feltérképezésére és az alapozó etetésére. Ez komoly taktikai csata is, hiszen a távolsággal arányosan csökken a partról való etetési hatékonyság és a dobási pontosság is, továbbá figyelemmel kellett lenni a maximum 4 (botonkénti) hely kiválasztásakor a szomszéd csapatokra is. Magyar relációban újítás még - de inkább visszatérés a bojlizást kialakító országok szabályaihoz -, hogy az etetés szemes takarmánnyal is végezhető, és az értékelés a halak nagyságától függetlenül (1 dkg 1 pont) történik, valamint a ponty mellett az amur, mint e módszerrel szabályosan fogható hal is értékelendő. A díjazás is az elmondottakhoz igazodott, hiszen az abszolút I.-III. mellett a szektor elsők és a legnagyobb halat fogók kerültek elismerésre.
- Hogyan állt össze a mezőny?
E próba jellegû rendezvényen csak meghívásos alapon lehetett indulni, és 3 szektorban 9 csapat kezdte meg a versenyt. Közülük első helyen a világkupa ezüstérmes macedón Kokan Cuka-Jancevszki Bogoljub párost emelném ki, de a hazai elit (Debrecen, Nyíregyháza, Szeged, Hatvan, Pásztó, Bátonyterenye) mellett jugoszláv indulót is üdvözölhettünk.
- Milyen volt a verseny, hogyan vált be a csapatok taktikája?
Sokat gondolkoztunk egy objektív mérőszám kialakításán, ami sok más tényező mellett minden magyar versenyt minősíthet. Végül az egy botra jutó napi fogási kilogrammot (bot/kg/nap) választottuk, ahol a rajttól számított 24 órás azonos periódusokban egy több napos verseny e módon is követhető. Ez Maconkán a csapatok által 3 óra hiányában 4 napra, így a mezőnyt tekintve 144 horgásznapra számítva 15,5 kg-ot jelent, ami így nem sokat mond, viszont 2231,8 kg és 589 db hal áll mögötte, ami túlzás nélkül szenzációs eredmény! A kérdésre visszatérve a halbőség komoly fizikai terhelésre is késztette a versenyzőket, hiszen 1-2 órás pihenő is behozhatatlan hátrányt eredményezhetett - volna. Az amurra való célzott etetések egy napig (sem) bírták e halak nagy mennyisége és étvágya miatt, így a sok kisebb vagy kevesebb nagyobb ponty dilemma lett a központi kérdés, és az is a mai napig, ugyanis mint később kiderült, csak részben befolyásolta az eredményt a csapatok e választása. Jellemző, hogy az említett macedón csapat 130 db hala is kevés volt a mellettük horgászó SZIKO-TEAM 53 halához képest a végelszámolásnál.
Nagy örömünkre a MACONKA I. néven induló Gál Csaba-Csorba Norbert összetételû csapat végzett az élen, nemzetközi szintû 389,79 kg-os eredménnyel. Ezüstérmes a nyíregyházi SZIKO-TEAM 371,22 kg-os, harmadik a CRAP Macedonia 363,82 kg-os mérlegeléssel. Ők valamennyien egy szektorban szerepeltek, így szektor első még a szintén hazai Szilágyi Bojli Team-tól csak 1 kilóval(!) erősebb hatvani 60 CARP TEAM csapata, továbbá a TRESETISTE nevû jugoszláv-magyar alakulat. A kifogott 28 db 10 kg-on felüli ponty közül mindössze 14 dkg különbséggel szintén a SZIKO-TEAM (hala) vitte el a képzeletbeli pálmát. Soha rosszabb kezdetet.
Optimista vagyok, mert a kezdeti szervezési nehézségek után, komoly erők mozdultak meg a célok távlati megvalósítása érdekében. A szisztéma bevált és így tovább kötődik elindítóihoz is. Az előzetes egyeztetések szerint a MOHOSZ jövőre a versenyt várhatóan hivatalosan is elismeri, és komoly nemzetközi mezőnnyel egy tartós versenysorozat indulhat útjára, melynek reális végcélja lehet egy több vízen megrendezett 1-1 versenyből álló összetett magyar bojlis bajnokság elismertetése. Csak remélhetem, hogy az összes érintett e tárgyban végre egymásra talál, és kompromisszumok árán, de tavaszra megszületik a megegyezés. Egy biztos: nálunk folytatás következik, de a tagság és a vendégek érdekeit is figyelembe véve az ismert konkrét igények ellenére is várhatóan csak évi 1 ilyen verseny lehetőségét fogjuk biztosítani. Végül engedjenek meg néhány személyes gondolatot. A versenyen induló horgászok számomra most a gyakorlatban is bebizonyították, hogy tevékenységük jól megfér a többi versenyzési szakág mellett, és teljesítményük pedig bizonyítottan komoly fizikai és sportértéket képvisel. Csak megerősödött bennem, hogy e horgászati technika a hozzáértők kezében igen veszélyes fegyver, ezért ha lehetne csak a becsületes, a halat tisztelő horgászoknak adnám a kezébe. Egy biztos: nem a technika, hanem a mögötte álló ember a kulcs a jövő biztosításához ez esetben is! Maga a vízrendszer legnagyobb tóegysége is ismét és újra mindent bizonyított, a tanulságokat szûrjék le az érintettek. Ha lehetséges, szeretném megköszönni a kitartást minden versenyzőnek, és a segítséget mindenkinek, aki részt vett a rendezvény elindításában, közülük is Szilágyi Tamásnak, Drahota Mihálynak, a gyakorlatban ismét bajnokként is bizonyító Gál Csabának, továbbá a BBHE Zagyi Mihály által vezérelt rendezői és bírói csapatának. Külön köszönöm a MOSELLA Hungária, és személy szerint is Rózsahegyi József Úr önzetlen támogatását. E verseny minden érintett számára szép és egyben tanulságos emlék marad!
Hely. |
Csapatnév |
Össz. kg |
Darab |
Átlag kg. |
1 |
Maconka Team |
389,79 |
58 |
6,72 |
2 |
Sziko- Team |
371,22 |
53 |
7,00 |
3 |
Crap Macedonia |
363,82 |
130 |
2,79 |
4 |
Tresetiste Team |
262,18 |
93 |
2,81 |
5 |
60 Carp Team |
231,60 |
43 |
5,38 |
6 |
Szilágyi Bojli Team |
230,51 |
67 |
3,44 |
7 |
Mosella Team |
201,22 |
78 |
2,58 |
8 |
Horog-Ász Team |
98,07 |
39 |
2,51 |
9 |
Bendi Team |
83,39 |
28 |
2,97 |
- A verseny horgászati időtartamának megkezdése után a behordás minden módszere tilos!
- Horgászni csak bojlis módszerrel, versenyzőként 2 db bottal és botonként 1 db horoggal engedélyezett.
- A kézségen csalinként felhasznált bojli legkisebb engedélyezett átmérője 12 mm lehet.
- A szabályszerûen kifogott halak közül az értékelésbe a ponty és az amur számít bele.
- Mérlegelésre csak élő halak kerülhetnek.
- A versenyen díjazásra kerül az abszolút I-III. helyezett, valamint a legnagyobb halat kifogók. Különdíjat kapnak a szektorok legjobbjai is, ha nem esnek az abszolút díjazottak körébe.