Ezúttal újabb 40 páros kapott lehetőséget arra, hogy tehetsége és/vagy szerencséje segítségével tagja legyen a döntő 30 csapatának. Az előző forduló okán érezhető volt a bizonytalanság. Kérdések sorát tették fel a frissebben érkezők arra vonatkozóan, hogy mi lehet a követendő taktika. Közben kíváncsi szemek fürkészték a vizet, amit pontyugrások törtek meg a várt hajnali rablások helyett. Végül a reggeli ködpárába burkolt, sejtelmes vízfelület ezúttal is adós maradt az igazi válaszokkal, de a "kivételezetteknek" közben azért megmutatta valós és vonzó értékeit...
8 fokos víz, 4 fokos levegő, és extra magas beállt légnyomás várta a tóparti büfé élénkítő italain és a szervezőkön kívül a versenyzőket ezen a szombati hajnalon. A bevált módon, flottul megtörtént a BALZER ajándékozásával összekötött regisztráció, majd az esélyegyenlő(bb)ség nevében a csónakok kisorsolása. Ezt követően voltak, akik optimistán néztek a jövőbe, mások pedig már gondolatban a halat fárasztották, vagy még a pultot támasztották...
|
|
Rendben megérkezett egyik kedves, visszatérő mûvészpárosunk is.
A mezőny ezután szokásos módon megkezdte a kikötő elfoglalását, és a csónakok "vizsgáztatását". Szerencsére mindenkinek sikerült evezőt, súlyt vagy leszúrókarót is találni, így adott volt a tényleges lehetőség is a kihajózásra. Sikerült. Meglepetésemre volt, akinek a kikötőt övező gyékényfalon át. Majd miután (majdnem) mindenki elhelyezkedett a nyílt víz szélén egy általunk egyenesnek tûnő, de igencsak alternatív jellegû vonalban, dudaszóra repülőrajtot vett a mezőny, és a jobbak az olimpia K 500 döntőjét megszégyenítő sebességgel egy perc múlva már bele is vesztek a ködbe.
|
|
Lassan-lassan megérkeztek a hírek is az első fogásokról, de már látszott, hogy nem nagyon kell megszakadni a minden kényelemmel, így elektromos csónakmotorral is ellátott a mérlegelőknek. Pedig most már mennyivel könnyebb lett volna a dolgunk, ugyanis a kezdeti versenyeken mi is evezőkkel osontunk kilométerszámra a csónakok között, néha 100 feletti hal-darabszámot is mérlegelve... Itt és most ennyit a kissé "féloldalas" nosztalgiáról. Emellett, és egyben ennek ellenére úgy gondolom, hogy egy tetszőleges víz varázsa ezer más dolog mellett pont a kiszámíthatatlanságban is rejlik, hasonlóan például a hölgyek eme ismert tulajdonságához.
|
|
Szabó Barnabás gyönyörû csukájára már jobban javult a kedvünk az időjárásnál is...
...de a Perdenyei-Dobos páros halai is igencsak emlékezetesek maradtak!
Várható volt, hogy őket egy újabb nagy "krokodil" fogásának azért itt reális, ha nem is túl nagy esélyén kívül más módon már nem nagyon lehet megszorítani.
Néhányan azért megpróbálták, mint a végül harmadiknak befutó Murányi-Hajdú páros is, szép és nagy süllőivel.
|
|
Meg kell említenem alkalmi krónikásként néhány észrevételt is bízva abban, hogy esetleg a versenyzők később a fórumon majd kiegészítenek. Ismét nem volt érdemi összefüggés a fogási helyek és a mederalakulatok, valamint a fajok és a méretek között, 60 cm "mély" nádtorzsás és közel négyes iszapos vízből is láttunk fogni süllőt, vagy csukát, utóbbiból például az egyik kicsit a mélyebb nyílt vízen, a legnagyobbat pedig partközelben. A csaliknál sem volt csodafegyver, volt szabályos fogás körforgóra, könnyû támolygóra, de neonzöld 10 cm-es gumihalra is... A halbőség okán sok volt a külső akadás, és ezúttal is szeretném legalább jelképesen megemelni a kalapom azon csapatok előtt, akik az így fogott süllőket önként, rögtön visszahelyezték, pedig simán továbbjuthattak volna velük! A pontyoknál - gondolom - már ez nem volt lelkileg olyan nehéz, de viszont esetükben találkoztunk körforgóval szájban(!) akadt példányokkal, és külső akasztással kifogott monstre tízentúliakkal is. Amikor végül felbukkant fárasztás közben a nagy aranysárga test, akkor "halt meg" fogójában a nagy rabló titkos reménye... Itt jegyzem meg azt a tényt, hogy a tízentúli csukák mûcsalis megfogása már csak szinte a véletlen mûve, rájuk más módszer és felszerelés szükségeltetik.
|
|
|
|
Közben feltartózhatatlanul közelgett a verseny végét jelző dudaszó, így még sokan helyet, csalit, vagy csalivezetési taktikát váltottak, általában azonban már eredménytelenül. Ismét nem nagyon volt, aki végig pici csalival a kis balinokat, csapó- és fekete sügereket vette volna célba, pedig siker esetén simán a döntőt ért volna egy icuri-picuri hal is. A kievezéskor még vártunk, hátha előjön egy-két hal, de végül most csak 11 csapat érezhette rögtön biztonságban magát. Külön dicséret illeti meg a mezőny egyetlen hölgyversenyzőjét a kitartásáért!
Az ebéd mellett lehetett csemegézni a legújabb botok kínálatából is, de még közben komoly izgalmakat jelentett a döntő még hiányzó 4 csapatának kisorsolása.
|
|
Végül az alábbi hivatalos eredménylista szerint került ki az újabb 15 bejutó csapat. A szervezők döntése alapján a november 26-i döntőbe versenyen kívül még visszatérhet a roppant szimpatikusan küzdő Straub-Józsa páros is, akik az "esélyesség terhétől megszabadulva" vethetik újra magukat a kapitális maconkai fogasok és csukák után.
E sorok írója reméli, hogy a szerencse mellett a döntőben a tudás majd ha lehet még jobban érvényesül, de ehhez a halak kapókedve is szükségeltetik. Érdekesség, hogy mindkét fordulóban (csak) 20-20 érvényes hal került kifogásra. A választékban a fajok közül gyakorisági sorrendben a süllő, a csuka, a balin és a harcsa képviseltette magát, köztük a hagyományoknak legalább ebben megfelelve a csuka és a süllő igencsak szép példányokkal is. Kiváncsi vagyok a folytatásra! A 2 selejtező bővebb képgalériái megtekinthetők a haldorado kiemelt vizek/Maconkai-víztározó/fotóalbum elérhetőségen, illetve értékelhetünk, eszmét cserélhetünk a tárgyi fórumon is. Viszlát a döntőben, illetve a vízpartokon!
Dérer István
Fotó: Algayeer Zoltán, Dérer István