A most induló új sorozat kizárólag a feederbotos technika újdonságait, érdekességeit kívánja bemutatni. A cikksorozat alapötleteként a nem oly rég elkészült (hatodik), finomszerelékes horgászatot népszerûsítő és bemutató filmem szolgált (címe: Feederbottal állóvízen). Célom, hogy komplett megoldást kínáljak a különböző víztípusokra, bemutatva a nyerő végszerelékeket, bevált etetőanyagokat, csali kombinációkat és apró fortélyokat. Elsőként Maconkára látogatunk el.
A Mátra lábainál elterülő, festői szépségû Maconkai-víztározó Budapesttől keleti irányban alig egy órányi autóútra található. A vándorhorgászok Mekkája! Mi adja a vonzerejét? Az ország egyik olyan nagy, természetes vízterülete, amely rendkívül változatos és bőséges halfaunával rendelkezik. Ami igazán izgalmassá és érdekessé teszi az itteni horgászatot, az az a tény, hogy itt szinte mindig lehet számítani kapitális egyedek felbukkanására, legyen szó békés vagy ragadozó halakról. Erről tanúskodik, pl. a csak 2003-ban bejelentett közel 300 db rekordlistás fogás!
Különösen nagy izgalommal és elszántsággal készültem a maconkai horgászatra. Engem kizárólag a tó nagytestû dévérkeszegjei és a közöttük felbukkanó pontyok érdekeltek. Kedvemet még az sem szegte, hogy (a szeszélyes időjárásnak köszönhetően) reggel erőteljes lehûlés, fagypont alatti hőmérséklet fogadott. A deres, csúszós füvön néhányszor elhasalva volt időm a gőzölgő, sûrû párába burkolózó hatalmas tóban gyönyörködni. Horgászhelyemet a gátoldalon, a tó legmélyebb része közelében választottam ki. Ahogy a nap első sugarai átküzdötték magukat a sûrû párán, én is elkészültem.
Információ a vízről
A tó neve: Maconkai-víztározó
Hol található: Bátonyterenye Maconka nevû városrésze (Nógrád-megye)
A vízterület kezelője: Bátonyterenye-Maconkai Szabadidő- és Sporthorgász Egyesület (BSHE)
A víz sajátossága: Az ország talán egyetlen olyan nagyméretû természetes vízterülete, ahol bármikor számíthatunk kapitális méretû halak felbukkanására, legyen szó bármilyen halfajról! Köszönhető mindez a kiváló halgazdálkodásnak és a törzsállomány védelme érdekében hozott szigorú szabályoknak.
Vízutánpótlás: A vizet a Zagyva folyó biztosítja. A tó egyik végén befolyik, a túlsó végén (a gátnál) a felesleges mennyiség távozik. A folyó vízhozama a csapadék mennyiségétől függ. Volt már olyanra is példa, hogy két nap alatt 1,5 métert emelkedett a tározó vízszintje.
A tó összterülete: 65,4 ha
Jellemző halállomány: Dévérkeszeg, ponty, bodorka, compó, kárász
További információ a vízről: 30/299-5177 (halőr), 32/355-077
Internet: [h,http://www.maconka.hu,_blank]www.maconka.hu[-h]
A víz hőmérséklete a horgászat napján: +9 C fok
A levegő hőmérséklete: +8 Celsius-fok (hajnalban -4 Celsius-fok)
Légmozgás: élénk É-i szél fújt, hidegfronti hatás érvényesült
[foto,1.jpg,A Spro Dyno SF feederbot különlegessége, hogy a teljes bottesten (még a spicceken is!) új, nagyméretû, könnyített SiC gyûrûk vannak. Ez lényegesen távolabbi és pontosabb dobásokat tesz lehetővé,a,k]
Felszerelés
Két különböző hosszúságú, 3,9 és 4,2 m hosszú Spro Dyno SF M/H (közepesen erős) feederbotot használtam, mindkettőn Spro Hydro LCS 1050 nyeletőfékes orsó volt. Az orsók dobjára 20-as Tubertini Feeder Line zsinórt csévéltem. A horogelőke 0,14 mm vékony Gamakatsu Super G-Line volt, amelyre 10-es Gamakatsu 1810B horgot kötöttem. A főzsinór és a horogelőke közé 60 cm hosszú Optima Power gumit raktam. Ezen csúszkált a 20 g-os, középen ólmozott Method Inline feederkosár.
[foto,2.jpg,A végszerelék összeállításához szükséges kellékek,a,k]
Etetőanyag és csali:
1 kg Van Den Eynde Basic Mix Carp
1 kg Van Den Eynde Gold-Pro Bream
50-50 g VDE Strawberry és Vanille aromaporral ízesítve
+ fél doboz csemegekukorica
[foto,5.jpg,A Maconkán bevált keverék alkotóelemei,a,k]
A tiszta hideg víz miatt az etetőanyag intenzív aromája mellett fontos szerep jutott a színének is. A bekever
[foto,6.jpg,Fekete festékporral az etetőanyag egy részét megfestettem,a,k]
[foto,7.jpg,Két különböző, egymást mégis remekül kiegészítő aromával ízesítettem az etetőanyagot,a,k]
Egyértelmûen megfigyelhető volt, hogy a legfogósabb a közepesen sötét, barnás-fekete keverék volt. A koromfekete kajával sok apró halat fogtam. Ha a natúr, élénk színû kaját töltöttem a kosárba, túlságosan sokat kellett várni a kapásra.
A keverék csalogatóhatásának fokozása érdekében gilisztavágó ollóval apróra vágott trágyagilisztát kevertem még hozzá. Ezt a nagytestû dévérek különösen nagyra értékelték. A horogra 3-4 szál apró gilisztát (egyetlen helyen megszúrva!) tûztem.
[foto,8.jpg,Apróra vágott trágyagilisztát kevertem az etetőanyaghoz, amelyet a dévérek különösen nagyra értékeltek,a,k]
A horgászat módja
A horgászat megkezdése előtt nem csináltam alapozó etetést. Kényesen ügyeltem azonban arra, hogy a rövidebbik (3,9 m hosszú) bottal állandóan egy helyre dobjak. A kiválasztott hely kb. 35-40 méterre volt a parttól. A dobások pontos helyét a sötét színû süllyedő damilon zsinórjelölő filccel jelöltem meg. 15 percnél tovább soha nem vártam. Ha nem volt kapás, a kosarat újra töltve, a horogra friss csalit tûzve ismét bedobtam… ugyanarra a helyre. A hosszabb (4,2 m hosszú) bottal kezdetben lényegesen távolabb, a parttól 60-80 méterre kerestem a halakat.
[foto,9.jpg,Kényesen ügyeltem arra, hogy megközelítőleg azonos helyre dobjak,a,k]
A két végszerelék teljesen azonos volt, csupán az előke hosszában volt eltérés. A későbbiek folyamán, a 30-35 cm-es hossz bizonyult a legjobbnak.
[foto,3.jpg,A szerelék lelke a speciális feederkosár, itt még üresen…,a,k]
[foto,4.jpg,… majd megtöltve,a,k]
Érdekes módon az első vehemens kapások a parthoz közelebbi végszereléken jelentkeztek. Ezek átlagos méretû (20-30 dekás) dévérkeszeg voltak. Minél többször dobtam vissza ugyanarra a helyre, annál gyakrabban és rövidebb idő alatt jöttek a kapások. Egyértelmû volt, hogy a koncentráltan bejuttatott etető- és élő anyag egy helyre gyûjtötte a halakat. Kb. 1,5 óra elteltével kapás kapást ért. Ekkor már a távolban áldozatát hiába váró nagyágyút is a koncentrált etetés közelébe dobtam. Az elgondolás helyességét a felváltva meggörbülő botspiccek jelezték. Az egyre gyakoribb kapások mellett a halak átlagsúlya is megnőtt. Sőt, felbukkantak az első kapitális dévérkeszegek és átlagos méretû pontyok is!
[foto,11.jpg,Újabb remek hal a horgon,a,k]
A horgászat innentől kezdve vált igazán érdekessé és élvezetessé. Amíg az egyik bottal fárasztottam, a másik bot orsóján a nyeletőféket mindig bekapcsoltam. A mohó maconkai pontyok nem egy alkalommal vízbe rántották volna a feederbotot is, ha nincs bekapcsolva a nyeletőfék.
[foto,10.jpg,Amikor beért az etetés, valamelyik bot spicce mindig görbült,a,k]
Zsákmány
Hat és fél órát horgásztam, ez idő alatt megközelítőleg 20 kg halat fogtam. Három darab ponty (a legnagyobb kereken 2 kiló) kivételével az összes többi hal dévérkeszeg volt, ebből 5 darab volt másfél kiló feletti, a legnagyobb 1,89 kg-ot nyomott!
[foto,12.jpg,A bandanagy dévérkeszeg,a,k]
[foto,13.jpg,Gyönyörû halak kerültek a szákba,a,k]
Maconkai sajátosság?
A darabolt giliszta döbbenetes hatással volt itt a pikkelyesekre. Ráadásul szelektálta is a halakat. Próbálkoztam csontival és szúnyoglárvával is, de ezt egy pillanatra sem hagyták békén az apróságok. Gilisztával azonban nagyon ritkán fogtam apró halat. Sőt, az igazán nagyok mindegyike ezen a csalin vesztett rajta. Tehát ha Maconkára készülnek, a gilisztát ne hagyják otthon!
Döme Gábor