megosztás Facebookon
Véget értek a hajszás napok. Úgy terveztem, hogy pihenő időmet a vizeken töltöm, mint rendesen, pergetéssel. Még a melós hétköznapok közé sikerült bepréselni a pergető kupa második fordulóját, november elején. Az ott látott eredmények meggyőztek arról, hogy Maconkán szép számmal kerülhetnek horogra a ragadozók. Nem is volt kérdéses tehát, hová induljak első szabad napomon: irány még egyszer Maconka!
Mintha az égiek is kedvezni akartak volna, remek időjárást jósoltak november 12-re. A csónakot még az előző nap lefoglaltam Miska bá\'-nál, és mivel még hajnalban megékeztem, nem volt más hátra, mint nekivágni a gyönyörû víztükörnek. A kis alumínium hajótest könnyedén siklott, és bennem erősödött az-az édes, bizonytalansággal vegyülő izgalom, melyet az ismeretlen terep miatt érez a vándorhorgász. Három nappal korábban, a Pergető-kupa mezőnye rendesen letesztelte a pályát. Nagyrészt csukákat fogtak és bizony akadt köztük komoly darab is. Szerencsém volt, akkor három különböző fajta ragadozót is tudtam zsákmányolni.
Irány az ismeretlen!
Most vajon mi vár rám? A nagyobb csukák, akkor a mélyben jöttek, így én is a mûtárgy felé vettem az irányt. A víz bőrösen remegett, a pára lassan szállt fel, csodálatos volt minden... itt hal is lesz, érzem. Előkerült kedvenc összeállításom egy 15-40 gr-os Berkley pálca, a CD-4-es Abu orsóval és rajta az univerzális 6-os Whiplash.
[foto,maco1.jpg,Korábban a versenyen fogott 1,6-os süllőm. Ilyenekre fájt a fogam ezúttal is... Amit a szájában tart: TD-7 ESH,a,k]
Gumikkal kezdtem, mert itt a fehér twisterre esküsznek, ahogy ellestem, és - bár nem vittem haza halat tavaly július óta - az igazat megvallva, most valahogy jól esne egy formás süllő a karácsonyi asztalra... hátha ott a keményebb részeknél... színeket, méreteket váltogatok, repültek a gumihalak is... több, mint egy óra eltelt, a szél kicsit feltámadt, de semmi. Nem is baj, így legalább igazolásom volt, hogy a kedvenc Rapaláimat elővehessem.
Végre Rapala a zsinóron
A mélyretörő SR-ekre volt szükség, mert a víz 3 méter fölötti. Egy SR-7 S és egy SD után gondoltam, bedurvulok és egy SR-9 SB-t raktam fel. Azt mondják, nagy csali, nagy fogás. Bár a víz kissé barnás árnyalatú és szép áttetsző volt, reméltem a shadrap ezüstös, feltûnő csillogása nem lesz riasztó nekik. Az első 6-7 méter behúzása után éreztem, ahogy a csali megütötte a feneket... remek, innentől majd kalapálok, gondoltam és engedtem a csalit emelkedni... a második merültetés azonban már nem érte el a feneket, hanem egy erőteljes húzás után elindult balra. Reflexből visszahúztam és megtartottam, hogy érezzem a halat. Szerettem volna, hogy ránehezedjen és rázza a fejét, de ehelyett fürgén oldalazott és körözni próbált.
- Nehogy elmenj már nekem! Hisz még meg sem láttalak.
- Nehogy elmenj már nekem! Hisz még meg sem láttalak.
Hirtelen felfelé indult, alig győztem beszedni a zsinórt. Mintegy tíz méterre a csónaktól kiugrott a levegőbe... persze! egy kis vadóc csuka! A spiccet gyorsan leengedtem, nem szerettem volna, ha a szaltókkal kirázza a horgot. Bár finom a pálca, de nem volt esélye, pár másodperc múlva tarkón ragadtam. Szabadítás és fotó után szaladt riasztani a többieket.
Órámra néztem, még 10 sem volt. Talán majd ezután. De úgy látszott mégse. Nem volt kapás semmire.
Órámra néztem, még 10 sem volt. Talán majd ezután. De úgy látszott mégse. Nem volt kapás semmire.
[foto,maco2.jpg,Úgy látszik, nem zavarta a nagy csali és az élénk csillogás, sőt!,a,k]
Mit rejt a sekély víz?
Elhatároztam, hogy megnézem a lapos részen, a nádasnál őket. Bár eredetileg süllőt szerettem volna fogni, ez a harcias kis csuka újra felébresztette a rokonszenvet bennem, ez iránt a sportos jószág iránt. A nádszéleken szépen fogtak belőlük a verseny alatt is. Alig tíz perc alatt átértem a tó keleti végébe. Itt indult az igazi cserkelés. A fényviszonyok nem nekem kedveztek, hiszen sütött a nap, de nem adtam fel. Fő az óvatosság! Az evezőket behajtottam és az egyik karót is leszúrva hagytam a vízben, hogy ne akadályozzon. A másikkal óvatosan, halkan hajtottam magam, és figyeltem a vizet, hiszen itt már teljesen le lehetett látni fenékig. Csak 60-70 cm a vízmélység. Felkészítettem a fegyvert egy 9FH minnow-val. Ott! Mintha egy árny villámgyorsan elhúzott volna, egészen a nádfal tövében! Vagy csak káprázott a szemem!? Pár másodpercre megmerevedtem, majd finoman odadobtam a mûcsalit. Tökéletes helyre repült, mintegy tíz méterre tőlem, az elhúzó árny menekülésének vélhető irányába. A zsinórt már meg sem kellett feszítenem, hisz az, villámgyorsan indult el a nyílt víz felé. Bevágtam. A heves válasz nem késett. Ezt már szeretem! A sekély vízben nem tudtam megakadályozni, hogy háromszor is feldobja magát. Öröm volt nézni! Nem gondolta, hogy ez a kis cselle ilyen szúrós lesz.
- De most már elég, mert aztán meglépsz nekem még fotózás előtt! Kivezettem a kezemhez. Akkorka, mint a mélyben fogott barátja, de mennyivel agresszívebben védekezett. Bár méret feletti, de szaladhat vissza. Nekem elég volt az illata a kezemen, és a fénykép az albumban.
Tovább álltam, mert a ramazuri után kevés esély láttam rá, hogy lesz itt uszonyos a következő fél órában.
- De most már elég, mert aztán meglépsz nekem még fotózás előtt! Kivezettem a kezemhez. Akkorka, mint a mélyben fogott barátja, de mennyivel agresszívebben védekezett. Bár méret feletti, de szaladhat vissza. Nekem elég volt az illata a kezemen, és a fénykép az albumban.
Tovább álltam, mert a ramazuri után kevés esély láttam rá, hogy lesz itt uszonyos a következő fél órában.
[foto,maco3.jpg,Ezzel az új színnel (FH minnow) a verseny alatt is fogtam egy hasonló csukát,a,k]
A csatorna halai
Egy kis csatorna felé vettem az irányt. Szinte némán, alig siklott a csónak. Fahalat nem cseréltem. Ez a cselle tökéletesen harmonizált a víz színével, pont megfelelően merült és pontosan dobható. Nem kellett jobb. Talán itt jó. Repült a fahalacska. A behúzás első méterén vadul megrázta valami. Ezt nem hiszem el! Kettőből kettő! Próbáltam lerövidíteni a fárasztást. A vékony kis Berkley könnyedén rugóztatta a kis jószágot. Öröm volt vele játszani. Nem tudja, mit veszít, aki erősebb botokat használ ilyen célokra!
- Gyere kincsem! Te is nagy zajt csaptál hallod, pedig nem vagy túl hatalmas!
- Gyere kincsem! Te is nagy zajt csaptál hallod, pedig nem vagy túl hatalmas!
[foto,maco4.jpg,A nádasnál fogott ragadozók kicsik voltak, mégis nagyszerû élményt jelentettek,a,k]
Bizony nagy zajt. Úgyhogy a következő pár dobást hiába végeztem az előzőek mintájára: betli. Pedig lelopóztam a csatorna végéig.
Közben jól elment az idő. Sebaj! Visszaeveztem és dobáltam még egy órát a mélyben... eredmény nélkül. Közben egy idősebb sporival beszélgetem, három kisebb, meg egy szép 5,55-ös-ről számol be... persze süllő, és naná, hogy pergetve! Lehet, hogy jobb lett volna a sóderesen maradni!? A napnyugtát még megnéztem, aztán kellemes fáradtsággal a hátamban eveztem kifelé. A süllők meg maradjanak csak! Jövök én még értetek!!!
[foto,maco5.jpg,A mai napon is a nádas adott több halat, pedig a helyiek szerint ilyenkor ez döglött. Szerintem meg, csak halkan kell megközelíteni!,a,k]
[foto,maco6.jpg,A verseny vélhetően legkisebb hala is a nádszélből került elő, és megint a 9 FH minnow főszereplésével,a,k]
Endrődy Balázs
