megosztás Facebookon
Tizedik alkalommal rendezték meg az ország legrangosabb és talán egyetlen igazi rablóhal fogó versenyét. A kétfordulósra tervezett viadalt hatalmas érdeklődés övezte. Rekordszámú nevező, 43 csapat 86 horgásza vágott neki a tavaly remekül bemutatkozó és sok halat adó Maconkai víztározónak.
A szabályok maradtak a megszokottak. Kétfős csapatokban, csak csónakból, csak pergetve, 4 óra alatt, méretre való tekintet nélkül, minél több ragadozó halat fogni, ez volt a cél. A kijelölt területen belül a helyet bármikor szabadon lehetett változtatni, egyetlen kikötés volt, hogy egy másik csapatot nem szabad zavarni.
Az időjárás kedvezőnek ígérkezett. Bár a pár nappal korábbi havazás és frontátvonulás után az éjszaka még kemény fagy volt és még reggelre is mínuszokra számíthattunk, napos, szélcsendes idő várt ránk.
[foto,1,A hiányzó 90 cm, mely jól látható a nádason felborította sokak elképzelését,a,k]
Már a nevezésnél olyan sorbaállás alakult ki, mint amikor a 80-as években banánt hoztak egy zöldségeshez. Szerencse, hogy a mezőnyt olyan horgászok alkották, akik már sokadszorra indultak a megméretésen, így mindenki nyugodtan várakozott a rajtszámára és az ebédjegyére. A csónakok kiosztása már nem ment ilyen frappánsan. Az járt a legjobban, aki saját ladikjával érkezett. A szervezők nem tudtak egyenlő feltételeket nyújtani azoknak, akik tőlük vártak megoldást. Volt olyan páros, aki egy 3 méteres lélekvesztőt tudott megkaparintani, 50 kilós „öntöttvas” letûző karóval, felemás korcs evezővel, de a szerencséseknek normális, nagy méretû és jó állapotú ladik jutott. Nem mindegy ez egy olyan versenyen, ahol a helyváltoztatásnak, a hely megválasztásának, esetleg a halk, óvatos mozgásnak döntő szerepe lehet. Azért egy kicsit az idővel elcsúszva, de egy rövid eligazítást követően elstartolt a mezőny a nádcsatornán át, kialakítva az első komoly (evezős) versenyt a kívánatos helyekért. Sajnos ez fokozottan fontossá vált, mert mindenki felmérte még a parton, hogy a sekély víz miatt kisebb lett a küzdőtér, és kevés a terület ennyi versenyzőnek. A tavaly igen sok halat adó nádas előtti részeken szinte nem volt víz. Azért az összes csónak célhoz ért, elfoglalta kívánt, vagy kényszerû pozícióját és felhangzott a dudaszó.
[foto,2,Csúcsforgalom és némi tanácstalanság a kikötőben,a,k]
[foto,3,Az evezősverseny rajtja,a,k]
A csónakok szinte elborították a tározót. Gyakorlatilag három egyenlő részre szakadt a társaság. Egy csoport, köztük mi is, a mûtárgy előtti mélyebb medencét, egy következő nagyobb mezőny, mintegy 15 csónak a patakmeder vonulatát tûzte ki célul, míg a maradék szétszóródott a sziget előtti átmeneti tisztáson és a sóderes aljzat határán. Kicsit keserû szájízzel kezdtük a dobálást. Nem tudtuk azt a taktikát követni, amit elterveztünk és a hajításoknál jobban kellett arra figyelni, hogy ne keresztezzük a sporttársak zsinórját, mint magára a csali vezetésére. Egyetlen vigaszunkat jelentette, hogy majd egy óra elteltével a körülöttünk küzdő tíz csapatból senki sem fogott halat. Szemünk sarkából azonban láttuk, hogy a patakmederből már kicsíptek néhány kisebb süllőt és csukát, tehát a kapástalanság nem volt általános állapot. Egy gyors elhatározással a helyváltoztatás mellett döntöttünk. Ebben akadt némi kockázat, hiszen a mozgás, egyelőre nem indult be, mindenki ragaszkodott e helyéhez, és így félő volt, hogy nem találunk sehol megfelelő tisztást a versenyzők erdejében. Szerencsére a félsziget előtt akadt egy nagyobb, üres rész. Ez talán pont a tó közepén lehetett. Lekaróztunk. Észak felé dobálva éppen elértük a sóderes aljzatot, a sziget felé viszont igen alacsony vízzel kellett szembesülnünk. Inkább a hegy felé dobáltunk, valamint a tározó hossztengelyében.
[foto,4,Az első csukánkat már korábban megakasztotta valaki, mert eggyel több előke lógott ki a szájából,a,k]
Körülöttünk beindultak a kapások. Fél óra alatt 6 csukát regisztrálhattunk magunk mellett. Mûtárgy felé eső szomszédunk tíz óra előtt szép kapásra vágott be. Megszólalt a fékje is és igencsak tornázott a csónakban. Kissé irigykedve figyeltünk, de titkon azért drukkoltunk is neki, hogy ne egy kabátba akasztott ponty legyen. Hát nem az lett... Három-négy perc múlva odanéztünk, és még mindig fárasztott... Most már letettük botjainkat és végigkísértük a fogást. Ahogy a csónak mellé húzta, még nem láttuk az áldozat fejét, de ahogy kiemelték, lehidaltunk... Jó méteres csukatest! A mérőhajó rögvest megérkezett és halottuk, ahogy bemondta: nyolc kiló harminc! Ahhoz elég közel voltak, hogy lássuk, hogy körforgóval fogták, de ahhoz túl távol, hogy egy jobb fotót készíthessünk.
[foto,5,A nagy fogás távolról. Kicsit látható az óriás farka,a,k]
Érdekes módon nem törtünk le az esettől, sőt kedvet kaptunk, hiszen jó hely fölött álltunk és lehettek még nagyobb dögök is a vízben. Akik pedig látótávolságban voltak, azok sem fogták halálra magukat, ezért lehetett még esélyünk a versenyben maradásra. Talán csak a patakmedernél véltünk intenzívebb halfogó mozdulatokat felfedezni.
[foto,6,Nagyobbik csukám 54 centis, 1550 gramm tömegû,a,k]
[foto,7,Kisebbik 45 centi hosszú és 850 gramm,a,k]
Hamarosan mi is feliratkoztunk az eredményesek listájára előbb egy 1,55 kg-os 54 cm-es, majd egy 0,85 kg-os 45 centis példánnyal. Előbbi Mepps Comet Black Fury narancs pöttyös körforgóra, utóbbi CDSR-8-RFSH kárász színû süllyedő Rapalára kapott. Volt még egy rontott kapásunk egy Vibrax 4-es citrom színû körforgóra is, de az sajna nem lett meg.
A végszót jelző dudáig még egyszer helyet változtattunk és a versenypálya felé, az északi parthoz közelebb húzódtunk egy 80-100 méterrel, de bökésünk már nem akadt.
Két csukánkkal, vegyes érzelmekkel és reménykedve eveztünk befelé. Reménykedve, hogy nem szakadtunk le túlzottan az élmezőnytől. A kijáratnál strázsáló mérőhajónál nem álltak meg túl sokan, ez tovább növelte bizakodó kedvünket. Azért akadtak, akik szép csokorral büszkélkedhettek.
[foto,8,Csukacsokor. Azért volt, aki belenyúlt...,a,k]
Az eredményhirdetésnél aztán örülhettünk, mert 2400 grammos fogásunk a vártnál jobb helyre juttatott minket. Tekintve, hogy sokan nem fogtak semmit 13. helyünk életben tartotta még akár végső győzelmi esélyünket is a 2. forduló előtt.
Egy dolgot leszögezhetünk. A bajnokság szerencsére kinőtte eddigi kereteit.
Reméljük jövőre vagy limitálják a létszámot, vagy új, nagyobb vizet találnak az egyre népszerûbb vetélkedőnek olyan helyen, ahol több terep jut az egyéni elképzelések kibontakoztatására. Hiszen a halfogás ezen fajtájának igazi szépsége a ragadozó felkutatása, becserkészése, melyre ez a forduló kevés lehetőséget nyújtott.
Az ideális az volna, ha a sport és vele a versenyző réteg is folyamatosan bővülhetne, de ez a jelenlegi feltételek mellett elképzelhetetlen.
Néhány nem hivatalos adat:
43 csapat 86 tagja 87 db halat fogott. Minden halat kötelező volt kíméletesen visszaengedni!
Az átlag egyed-tömeg 1 kg körül alakult.
A győztes páros messze megelőzött mindenkit, hiszen majdnem kétszerese volt összeredményük a második helyezettnél.
A fogás zömét, mint tavaly most is a csukák adták, de több volt a süllő (köztük egy nagyon szép) és akadt néhány harcsa is (6 kiló alattiak), sőt egy fekete sügér is színesítette a palettát.
A legnagyobb hal a már említett 8,3 kg-os csuka, a legkisebb egy húszdekás süllő lett.
14 csapat nem szerzett pontot, ezért különösen értékessé vált minden fogott hal.
A legtöbb halat, 10 db-ot Prókay István fogta.
|
I. |
17050g |
Gégény-Prókay |
|
II. |
8950g |
Tóth-Krosina |
|
III. |
7950g |
Csikós-Robóczki |
|
. . . | ||
|
XIII. |
2400g |
Bognár-Endrődy |
[foto,9,A tározó tavalyi képével búcsúzunk szívesebben,a,k]
Izgalommal várjuk a november eleji, sikeres, halbő Tisza-tavi folytatást!
Endrődy Balázs
