Az idén Maconkán, szeptemberben megrendezett Bojlis Kupát nagyon komolyan vettem, nem hiszem, hogy készültem valaha is ennyit egy versenyre. Hosszasan tanulmányoztam a jó eredményeket elérő déli országok csapatainak horgászati taktikáját és technikáját, kikértem több finomszerelékes versenyhorgász véleményét is. A fellelhető külföldi szakirodalomban szinte minden írást megkerestem, mely a bojlis, pontyfogó versenyekről szólt. Egyvalami nagyon hamar körvonalazódni kezdett előttem. Ha eredményt szeretnék elérni a Maconka Kupán, teljes egészében váltanom kell, el kell felejtenem a Palotásra vagy Háromfára vonatkozó horgászati stílust. Mivel igen éhes voltam a sikerre, ezeknek a követelményeknek maradéktalanul eleget tettem, egy hónap alatt gyökeresen megváltoztattam a horgászati taktikámat. Persze ez csak a maconkai verseny idejére volt igaz, nem hiszem, hogy valaha is feladom a nagyhalas, kapitális méretû halakra történő horgászatomat. Nézzük át együtt, hogy milyen váltásnak köszönhetjük a maconkai győzelmünket.
[foto,1.jpg,,e,k]
Komoly felkészülés előzte meg a Maconkai versenyt, ebből az etetőanyagok kiválasztása sem maradhatott ki. A verseny előtti nap, a kocsiba pakolás közben döbbentem meg csak igazán a mennyiség láttán. A raktér több mint félig megtelt úgy, hogy csak az etetőanyagot pakoltam be! Különböző méretû bojlik, rengeteg fajta pellet, fagyasztott és előfőzött aprómagvak szinte hegyekben álltak!
[foto,2.jpg,,e,k]
Több mint 200 kiló etetőanyag az autóban! 40 kiló bojli, 30 kiló chunks, 60 kiló pellet, 30 kiló etetőanyag ragasztó, 25 kiló Van den Eynde etetőanyag, 40 kiló aprómag keverék. A százórás versenyen ez azért nem fogyott el, de bizony nem sok maradt belőle.
[foto,3.jpg,,e,k]
Az etetőanyag bojlin kívüli legfontosabb részét a pelletek képezték. Jelentős szerepük volt a maconkai versenyen a halak helyben tartásánál a Van den Eynde pelleteknek. A 4,5 és 6 mm-es apróbbak, valamint a 12 és 16 mm-es átfúrt csőpelletek hihetetlen hatással voltak a pontyokra, szinte megbolondították őket. Éppen ezért volt nagyon fontos, hogy folyamatosan az etetésre juttassuk, állandóan találkozzanak velük a halak.
[foto,4.jpg,,e,k]
Az átfúrt csőpelletek a reggeli csónakos etetések során, valamint a rakétázások alkalmából kerültek az etetésre. Lassú oldódásukkal nagyon komoly figyelemfelkeltő hatásuk volt.
[foto,5.jpg,,e,k]
A verseny kezdetekor és az első napokban a pelleteket Van den Eynde etetőanyag-keverékek segítségével is a horgászhelyre juttattuk. Csúzlival, gombócok formájában könnyedén belőttük az etetőanyagot az 55-60 méterre található bójáig.
Az etető gombócok a következő anyagokból álltak:
- 3 kg Top Mix natur etetőragasztó
- 1,5 kg Van den Eynde Expanda Gold Mix
- 1,5 kg Van den Eynde Method Mix
- 3 kg Van den Eynde 6 mm-es pellet
- 1 kg Van den Eynde 12 mm-es átfúrt csőpellet
[foto,6.jpg,,e,k]
A Top Mix etető ragasztó nagy segítségünkre volt a gombócok kialakításában. Nélküle nem állt volna össze olyan keményre az anyag, hogy csúzlival 60 m-re belőhessük. Érdekes és egyben nagyon fontos tulajdonsága volt a ragasztóval összegyúrt gombócoknak, hogy a vízbe érve 10 perc elteltével szinte szétterültek a fenéken. Ennek köszönhetően a pelletek hamar előkerültek az etetőanyagból.
[foto,7.jpg,,e,k]
Az etetőgombócokban található pelletek hihetetlen gyorsan szívták magukba a vizet. Ha egy kicsit nem készítettük nedvesebbre az anyagot, hamar szárazzá vált és már nem is lehetett formázni, keményre gyúrni.
[foto,8.jpg,,e,k]
Az etetésnek talán a legfontosabb részét képezték a PVA hálóba belehelyezett pelletek és apró bojlik. Dobás elképzelhetetlen volt anélkül, hogy a horogra ne került volna PVA háló. Két-három hurkolással tökéletesen lehetett rögzíteni, a 80 m-es bója is megdobható volt vele. Persze a verseny alatt nem lehetett elkészíteni a megfelelő mennyiséget. Még az otthoni felkészülés során töltöttünk meg több mint 500 darab PVA hálót. A verseny vége előtt pár órával fogyott el az utolsó darab!
[foto,9.jpg,,e,k]
A PVA hálók segítségével rendkívüli módon koncentrálhatjuk a horog köré az etetőanyagot. Maconkán a hálóba Big Carp hidegvízi máj pellet, 8 mm-es kaviáros és kolbászos bojli valamint Big Carp Secret pellet került egyenlő elosztásban.
[foto,10.jpg,,e,k]
Főleg az első napokban kaptak jelentős szerepet a különböző magkeverékek. A Top Mix etető magmixei lerövödítik a versenyekhez szükséges előkészületeket. Nem kell foglalkozni a főzéssel, etetésre készen állnak a magvak.
[foto,11.jpg,,e,k]
Persze a különféle magokat saját magunk is elkészíthetjük. Én általában ragaszkodom a friss anyagokhoz, különösen a főzött aprómagvak terén. A versenyeken idő hiányában nincs lehetőség a főzésre, éppen ezért otthon elkészítem, majd lefagyasztom az aprómagokat. Maconkára is vittem a saját, fagyasztott magmixemet, melynek jelentős részét a Big Carp termékek adták. Mikromag és megamag keverék, csicseriborsó, juharmag, legalább ötféle kukorica, vörös köles, tigrismogyoró, és négyféle bab. Ezek megfőzve, ízesítve és lefagyasztva hungarocell hûtőládában várták a bevetést a maconkai versenyen.
[foto,12.jpg,,e,k]
A mikromag keverék két fontos feladatot lát el az etetésen. Első és egyben legfontosabb, hogy lefoglalja a fehérhal állományt, eltereli a figyelmüket a pelletekről és a bojlikról. Így utóbbiak megmaradhatnak az etetésre esetleg később érkező pontyoknak. Másodsorban a pontyok is szívesen fogyasztják az apróbb magvakat, csábító lehet számukra a sok szem az etetésen.
[foto,13.jpg,,e,k]
A pelleteket, aprómagvakat és bojlikat leggyorsabban és legnagyobb mennyiségben etetőrakétával lehet bejuttatni az etetésre. Maconkán negyed óra alatt 3-4 kg etetőanyagot tudtam bejuttatni a jelzőbójához. A verseny előtti edzéseken egészen elképesztő távolságokat tudtam megetetni a rakétákkal. A kék színû Pelzer rakétával magvakból és pelletekből 120-125 méteren alakítottam ki etetést, míg a hosszabb, karcsúbb testû Fox bojli rakétával 130 m felett is etetni tudtam. Persze Maconkán ilyen távolságokra nem volt szükség, 60 és 80 méterig kellett csak dobálnom.
[foto,14.jpg,,e,k]
Egy tökéletes újítás az etetőrakéták terén! A közbeiktatott 45 centis fonott zsinórnak és a zsinóron átbújtatott forgónak köszönhetően bedobás után, a partra történő kitekeréskor a rakéta megfordul és orral közeledik felénk. Így rendkívül könnyen és gyorsan kitekerhetjük a rakétánkat. Persze ezt az átalakítást csak olyan rakétáknál lehet elvégezni melyeknél az orr részen található egy fém fül.
[foto,15.jpg,,e,k]
Nem jelenthet problémát, ha a rakétát teljesen teletömjük, hisz egy bizonyos mennyiség mindenképpen kihullik a bedobás során. Ez kb. az ¼ része a rakétába belehelyezett etetőanyagnak. Érdekes módon a kihullott anyag szinte minden esetben egy bizonyos távolságnál szóródik szét. Mindegy, hogy 60, 80 vagy100 m-ig dobjuk a rakétát, mindig 40 méternél következik be a kiszóródás. Ez Maconkán nekünk nagyon jól jött! Egy dobással két távolságot etettünk! Ha egy pillanatra szüneteltek a kapások a 60-as vagy 80-as bójánál, már húztuk is vissza a szereléket 40 m-ig. Perceket kellett csak várni és már következett a várva várt kapás.
[foto,16.jpg,,e,k]
Többen is félnek használni az etető rakétákat, mivel szerintük túl nagy zajt csapnak, elriasztják a halakat. Ez igaz lehet, de nem kell félni attól, hogy a tó másik feléig „futnak” nagy riadalmukban. Előbb-utóbb azonosítani tudják a halak a csobbanást, hamar felismerik, hogy élelem érkezik számukra a csobbanó hang kíséretében. Ha el is „ugranak” az etetésről, percek múlva vissza is állnak. Maconkán nem egyszer előfordult, hogy a rakéta becsapódásának a pillanatában volt kapásunk!
[foto,17.jpg,,e,k]
Nagyon fontos, hogy a bojlik dobócsővel is tökéletesen dobhatóak legyenek. Ha túl puha a bojli, akkor az erőteljes hajító mozdulat következtében a röppálya elején kettéhasad, nem jut el az etetésre. A csontkemény bojlikat nem igazán szeretem. A maconkai versenyen a hajrára elfogyott a dobható bojlink, s kényszermegoldásként a Meleg Bait 14 mm-es Tutti-Frutti bojlijával próbáltuk helyben tartani a halakat. Ez tökéletesen sikerült! A kolbászos és kaviáros ízesítésû bojli után a halak legnagyobb örömünkre elfogadták a tutti-frutti ízesítést is.
[foto,18.jpg,,e,k]
A 14 mm-es bojlikat dobócső segítségével tökéletesen el lehetett juttatni 60 m-es távolságra. 8-10 golyó még egyszerre dobható, s kb. tíz méter átmérőjû körben terülnek szét az etetésen. Minden kapás után azonnal előkerültek a dobócsövek, folyamatosan bombáztuk az etetést.
[foto,19.jpg,,e,k]
Az egyik legjobb etetési segédeszköznek tartom a dobócsövet. Használata könnyen elsajátítható, kis gyakorlással nagyon pontosan lehet vele etetni. Nekem három kedvencem van. Dobótávolságtól, a bedobandó bojli darabszámától és méretétől függően használom őket.
Fox Rangemaster 18-as
Maconkán ez a dobócső szinte hozzánőtt a kezemhez, a siker egyik kulcsa volt. A 14 mm-es bojlikat (egyszerre akár 10 darabot is) ezzel a csővel juttattuk be az etetésre. Nagyon jó fogása van, szinte belesimul a tenyérbe.
Cobra Jack 22-es
80 méterig pontosan lehet 2 szem 18-20 mm-es golyót is bedobni a Cobra Jack-el. Maconkán a távolabbi, kagylópadon található etetést ezzel a dobócsővel etettük meg.
Pelzer Master Stick-Glass XL
A megszokottól teljesen eltérő kiképzésével már első látásra felhívja magára a figyelmet. A Pelzer dobócsőben semmiféle hajlítás nincs, teljesen egyenes. Talán ennek a legkönnyebb a használatát megtanulni. Nagyobb távolságokra, 100 m feletti etetéseknél szoktam használni.
[foto,20.jpg,,e,k]
A végszerelék legfontosabb részét a Nash Specialist Carp horgok képezték. 4-5-6-os méretben kötöttük fel őket az előkére. Nagyon kevés lemaradásunk volt, amit a Nash horgok egyszer „megfogtak” azt már csak igen ritkán „engedték” el.
Ladányi Tamás