megosztás Facebookon
Ismét elérkeztünk az év utolsó versenyéhez. Ez szokásosan a Maconkai-tározón megrendezésre kerülő Balzer kupa. Mint az előző években, most is nagy volt a túljelentkezés, annak ellenére is, hogy manapság már egymást érik a pergető versenyek. Ez is mutatja a pergető horgászat egyre nagyobb térhódítását.
[foto,02.jpg,Reggeli gyülekező a starthoz,e,k]
Az előző évben nem indultunk el a versenyen, most azonban ismét megmérettettük magunkat Maconkán. Az első fordulóban negyvenhárom csapat indult el, ebből „csak” az első tíz juthatott be a döntőbe. Ebben az évben az értékelés megváltozott, most minden darab ragadozó hal tíz pontot ért, és minden centiméter plusz egy pontot. A mérés a hal teljes hosszát érintette, tehát az orrcsúcstól a farok végéig mérték a halakat. Ez még kíméletesebb bánásmód eléréséhez is vezetett, mivel a mûanyag cső, amiben a mérés történt, nem szedi le sem a pikkelyt, sem a nyálkát a halakról; a kilencvenöt centiméteres mérőcső azonban majdnem megtréfálta a mérlegelőket.
[foto,03.jpg,Az ominózus „éppen méretes”, 95 centiméteres csatorna,e,k]
A reggel igazán kellemes időjárással fogadta a versenyzőket, ezért nem kellet túlságosan beöltözni az evezéshez. Ismét a szokásos helyen, a kikötő előtti területen volt a startvonal. A mezőny fele azonban nem az evezéssel volt igazán elfoglalva a startot jelző dudaszó hangjára, hanem a karók és a súlyok lerakásával. Ez valószínû az előző napokban telepített csukáknak köszönhető, két éve ugyanis hasonlóan a verseny előtt telepítettek csukát a tározóba, akkor a kikötő előtti terület adta belőlük magasan a legtöbbet. Valószínûleg sokan erre számítottak, köztük mi is. Így három evezőcsapás után már csobbant is a mûcsalim a vízben. Ekkor néztem körül, és láttam a rengeteg csónakot körülöttem. Mindenki serényen dobált, de az első halat nekem sikerült kifognom, bár nem voltam éppen vidám a négykilós csuka kifogása után! Sajnos külső akadással fogtam, ezért gondolkodás nélkül engedtem vissza a vízbe. A történethez hozzátartozik azonban, hogy ahonnan fogtam, ott előtte egy törést észleltem, és ezt vallattam meg már egy jó ideje, a törés valóban tartott csukát, csakhogy az nem volt hajlandó érdeklődést mutatni a csalim iránt. Ennek ellenére bíztunk a helyben, és legalább egy órán át vallattuk a környékünket, mindhiába. Mellettünk ugyan nem fogott senki, de a kikötőtől a zsilipig lehorgonyzó csapatok szinte mindegyike méretett csukát. Erre már mi is reagáltunk, és a közelben dobtuk le súlyunkat. Nem sokkal előtte hagyta el a területet egy másik csónak, mégis bíztunk a helyben. Be is jött a számításunk! Egy leragadós kapás után végre kifáraszthattam az első értékelhető halamat, igaz, nem volt kapitális példány, de meglett az első halunk.
[foto,04.jpg,Ha kicsit közelebb tartom az objektívhez, akkor sem mérték volna nagyobbra, tehát a látszat nem csal,e,k]
Talán negyedik dobásra Adriánnak is kapása volt, sajnos azonban csak egy koppintásra volt jó, azt pedig nem értékelik. Egy apró helyváltoztatás után társamnál megismétlődött az előző jelenet: újra csak egy koppintás. Ez már több mint bosszantó volt. Közben azért fél szemmel követtük a mérlegelő csónak útját is, hátha valami információt le tudunk szûrni belőle. Sok mindent azonban nem tudtunk meg, talán csak annyit, hogy a hátsó részben valószínûleg kevés halat foghatnak, mivel arra nem járnak a mérlegelők. A hosszú gát előtt ellenben sûrûn villogott a fényképezőgép vakujának a fénye, ezért valószínûsítettük, hogy ott szép fogások lehetnek.
[foto,05.jpg,Ez valóban megér egynéhány fotót,e,k]
[foto,06.jpg,Azért süllőből is akadt szép példány,e,k]
[foto,07.jpg,Egy gyönyörû csuka a sok közül,e,k]
Mivel nekünk több akciónk nem volt a kikötőnél és a környékünkön lévők sem jeleskedtek a fogásban, megpróbáltunk a zsilip felé húzódni. Sikerült is a zsilip mellett találni egy helyet, a verseny hátra lévő idejét ennek a vallatásával töltöttük el. A mellettünk lévő csónakban fogtak egy balint is, ezért mi is megpróbáltunk legalább egyet lépre csalni belőlük. Maconkán az utóbbi időben a balinállomány szépen felfejlődött, és csak idő kérdése, hogy mikor lehet vele versenyt nyerni. Érdekes, hogy a keszeges versenyeken számtalan balint fognak, pergetve viszont még mindig csak elvétve lehet fogni belőlük. Sajnos nem most jött el a balinok ideje, hiába dobáltunk mindenféle lehetséges csalit a környékünkön, jelentkező nem akadt. Mások horgára azonban volt jelentkező, igaz ezek nem balinok voltak.
[foto,08.jpg,Csuka…,e,k]
[foto,09.jpg,… és süllő volt még a mérlegelő lapon,e,k]
Hamarosan lejárt az ötórás versenyidő, éreztük, hogy az egy darab hal ezen a versenyen kevés lesz a továbbjutáshoz. Később kiderült, hogy valóban legalább két darab hallal lehetett csak a döntőbe jutni, sőt a verseny legnagyobb hala a közel 100 centiméterével sem volt önmagában elég a továbbjutáshoz.
A verseny első tíz helyezettje, tehát a döntőbe jutott csapatok
| HELYEZÉS | VERSENYZŐK | db | cm | pont |
| 1 | Nagy Róbert - Karádi László | 4 | 233 | 273 |
| 2 | Papp Zsolt - Szabó Tamás | 4 | 212 | 262 |
| 3 | Csöre Gábor - Szegedi György | 3 | 203 | 233 |
| 4 | Zsíros András - Szili István | 3 | 171 | 201 |
| 5 | Martos Tamás - Márkus Tamás | 3 | 152 | 182 |
| 6 | Kövesdi Zsigmond - Pálfi Attila | 3 | 147 | 177 |
| 7 | Rádai Csaba - Szalkovszki Ottó | 2 | 146 | 166 |
| 8 | Molnár Vilmos - Pástét Balázs | 2 | 145 | 165 |
| 9 | Szegi Zoltán - Tóth László | 2 | 120 | 140 |
| 10 | Kalacsi János - Kalacsi Róbert | 2 | 116 | 136 |
[foto,10.jpg,Ő, mármint a csuka volt a verseny legnagyobb hala kilencvenöt centiméterével. Sokan kíváncsiak lehetnek a súlyára is, azt viszont nem mérték… ez a példány körülbelül 7,5 kilogrammos lehetett,e,k]
Ezek után kíváncsian vártam, mit nyújt Maconka a második selejtezőben, amit már külső szemlélőként követhettem végig.
Írta: Lukácsi Béla
Fotó: Balzer, Lukácsi Béla
